– Ne panaszkodj már! – Sokszor hallottam ezt a mondatot családtagtól, baráttól, munkatárstól, de előadásban is. Mondta ismerős és ismeretlen, mondtam én is ismerősnek és ismeretlennek. – Hagyd már abba a panaszkodást! Azzal nem változik semmi. Inkább csinálj valamit!

Ha így nézzük, nem szabad panaszkodni. Van is ebben igazság, ha ezen az üresen elfolyó szavakat, elpazarolt perceket, a rossz érzéseket mélyítő gondolatokat értjük. Cselekvés helyett. Kátyú, amelyben megakadunk és benne is maradunk. Ebben az esetben a panaszkodás pótcselekvés, magunkat is mélyebbre ássuk, és azt is lehúzzuk, aki hallja.