Te mindig ugyanott éltél, ahol most laksz? Vagy előfordult már, hogy el kellett költöznötök egyik helyről a másikra? Költözni sokféle okból lehet. Például ha a nagyszülők távol élnek, vagy a szülők új munkalehetőséget keresnek, esetleg meghívják őket, hogy egy másik munkahelyen dolgozzanak. Akárhogy is, a költözés nem egyszerű mulatság. Össze kell pakolni mindent, a ruhákat, a lábasokat, a játékokat. Amit lehet, kartondobozba csomagolnak a felnőttek, de előkerülnek ilyenkor a bőröndök és a hátizsákok is. Amikor mindent összepakoltak, megjön a teherautó vagy a kamion. Felrakják rá a bútorokat, a dobozokat, a bőröndöket, a hátizsákokat, és meg sem állnak az új lakóhelyig, ahol kipakolják a holmikat, és a régi tárgyak megtalálják a helyüket a másik házban vagy lakásban, ahol elkezdődik az új élet. Mert a költözéssel minden megváltozik. A szüleidnek új munkahelye, főnöke lesz, valószínűleg a munkatársaikat sem ismerték eddig. Neked is új oviba, új iskolába kell járnod, új barátokat kell szerezned. Minden átrendeződik, de a régi tárgyak még sokáig ott lesznek körülötted, hiszen magaddal hoztad őket az előző lakóhelyetekről.

A régi időkben is költöztek az emberek, és ilyenkor vitték magukkal a legfontosabb tárgyaikat. Ám amikor Jézus elhívta a tanítványait, minden másként működött. Nem kellettek bőröndök, hátizsákok, papírdobozok, nem kellett batyu. Nem hívtak teherautót és kamiont, nem volt szamár és kocsi, hanem mindent otthagytak Jézusért.

Így tett Simon is, amikor először találkozott a Mesterrel.

Simon Péter halász volt, a testvérével, Andrással meg a Zebedeus fiúk kal, Jánossal és Jakabbal halászott együtt a Genezáreti-tavon. Általában éjjel halásztak, mert akkor jöttek fel a halak a mélyből a vízfelszín közelébe, ilyenkor lehetett jó fogásban reménykedni. Ám azon az éjszakán nem fogtak semmit. Hiába vetették ki a hálóikat egyszer, kétszer, sokszor. Egy fia hal nem sok, annyi sem került a hálójukba. Reggel bánatosan indultak a part felé. Az, hogy nem fogtak halat, valami olyasmit jelentett, mintha az apukád nem kapna fizetést. Nem lenne jó, ugye? Hiszen pénz nélkül nem lehet kenyeret, tejet, gyümölcsöt venni a boltban, nem lehet játékokat, könyveket vásárolni, vagy éppen beülni a fagyizóba. Biztosan szomorú lennél te is, meg az apukád is, ha ilyesmi történne.

Így voltak ezzel a halászok is. Mert ők a kifogott halakból éltek. Megtisztították és feldolgozták vagy eladták azokat, szükségük volt a zsákmányért kapott pénzre, hogy el tudják tartani a családjukat. Nem csoda hát, hogy a sikertelen halászat után bánatosan tisztították hálóikat a parton. Akkor lépett oda hozzájuk Jézus, és megkérte őket, vigyék egy kicsit beljebb a vízen, hogy a csónakból taníthasson. Sokan akarták hallani Jézust, és a víz úgy vitte a hangot, mint valami hangszóró.

Miután abbahagyta a beszédet, Simonhoz fordult:

– Evezz ki a mélyre, és vessétek ki a hálót!

– Mester, egész éjszaka halásztunk, mégsem fogtunk semmit – válaszolt Simon. – De ha te mondod, kivetem a hálókat.

Visszaevezett hát a mély vízre, és annyi hal került a hálóba, hogy egy másik hajót is hívni kellett segítségül, így is majdnem elsüllyedtek.

Simon és társai alig hittek a szemüknek. Tudták, hogy csoda történt. És amikor Jézus hívta őket, hogy legyenek a tanítványai, kivonták a hajókat a partra, és nem csomagoltak, hanem mindent otthagyva követték őt (Lk 5,1–11).