Úr Jézus, te, aki a vak szemeit is megnyitottad, látóvá tetted azt, aki sohasem látott még, ne tudnál mit kezdeni velünk? Itt vagyunk mi, a te egyházad, talán nem vagyunk még teljesen vakok… Lelki szemeink előtt ott van az üres sír, fizikai szemeink előtt azok, akik ezt a tényt befogadva új életet kaptak tőled. Csak erre lenne érdemes nézni, és ebből a csodából kiindulva egymáshoz viszonyulni! Urunk, sokszor nem látunk mást magunk között már, csak ügyeket, papírokat, feladatokat, botrányokat, szeretetlenséget, megbocsátani képtelenséget… – de hát erre a világ is képes! Akkor miben is vagyunk különbek? Könyörgünk, nyisd meg azok szemét, akik csak homályos körvonalakat látnak egyházadból, Igédből, hogy téged újra látva többé ne is akarjanak mást látni!

Ámen!