Hangszeres kísérettel zengő dicsőítő énekek, terített asztal, egymással vidáman társalgó csoportok – akár egy gyülekezeti családi napon is lehetnénk, de a helyszín és az egyenviselet mégis jelentősen eltér a megszokottól. A pulpitus mögött szögesdrót kerítés, az elítélteken szürke rabruha, a munkatársakon a szolgálati uniformis látható, de ebben a helyzetben valahogy ezek sem hatnak olyan elrettentően, mint elsőre gondolná az ember.

A Fogvatartottak XI. Országos Imanapján valóban Isten Igéje áll a központban, nem csupán az együttlét és a kimozdulás lehetősége.

Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese, társadalmi missziókért felelős lelkipásztora Ézsaiás próféta könyvének versével köszöntötte a jelenlévőket: „Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” Így folytatta: ahhoz, hogy megváltozzon az életünk, össze kell tudni roskadni Isten előtt.

– Mindenkinek megvannak a saját mérföldkövei az életében, amikor rá kell döbbennünk, hogy amiket korábban erősségnek véltünk, azoktól meg kell tudnunk válni, és Isten elé kell borulnunk, hogy ő megváltoztathassa az életünket. A markába metszett fel bennünket. Nem összeszorított vagy eldobott, hanem szabadságot adott arra, hogy ami belülről kínzott, rombolta az életünket, az el tudjon távozni belőlünk, hogy mi benne, ő pedig mibennünk élhessen – zárta köszöntőjét Katona Viktória.