Jézus az evangéliumokban sokszor beszél a mennyek vagy Isten országáról. Ezek a tanítások mindig egy-egy szemszögből világítanak rá, hogyan is kellene elképzelnünk azt. A keresztyén embert különösen is foglalkoztatja ez a kérdés, azonban el kell fogadnunk, hogy e földi létben nem fogunk teljes képet kapni az Isten országáról. Krisztus arról is szól, milyennek kell(ene) lennie a hívő embernek, milyen lelkülettel kell élnie ahhoz, hogy övé legyen a mennyek országa. Ez nem jelenti azt, hogy a mennyek országát meg lehet szerezni, el lehet érni valamifajta emberi teljesítmény vagy viselkedés nyomán, sokkal inkább arra utal, hogy a hívő ember a mennyek országa előízeit megtapasztalhatja már itt, e földi létben.

Jézus a hegyi beszéd elején nyolc boldogmondást oszt meg a hallgatóival, amelyek közül az első és a hetedik így hangzik: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” És: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3.10). Különösen érdekes, hogy csak e két boldogmondás második tagmondatában olvashatjuk ezt: „övék a mennyek országa.” A lelki szegényeké, akik megüresítik lelküket az Isten Igéjének befogadására, valamint azoké, akiket az igazságért üldöznek.

A ma emberét rengeteg inger éri naponta, ha akarja, ha nem, ezért különösen fontos, hogy a lelkünket meg tudjuk üresíteni. Az igazságért való üldözés a Jézusért elszenvedett hátratétel, gúnyolódás elhordozását jelenti, hiszen ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Vajon egyénileg és közösségileg hogyan állunk a lelki szegénység kérdésével, valamint az igazságért való üldözés elhordozásával? Legyenek itt figyelmeztetésül Jézus szavai: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 4,17).