Fájdalmas elválni attól, aki sokat jelentett az életünkben – mondta Deák Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor, a csillaghegyiek szeretett Zoli bácsija utolsó, szeptember 17-i igehirdetésében, amikor Az apostolok cselekedeteiből a szerecsenországi főkomornyik, azaz az etióp királynő kincstárnoka megtéréséről prédikált a csillaghegyi református templomban. Jézus tanítványáról, Fülöpről szólva az engedelmességét hangsúlyozta, arra intve az Ige hallgatóit, hogy mi is engedjük a Szentlélek irányítását és vezetését az életünkben. Miután Fülöp a kincstárnok által olvasott, de nem értett Ézsaiás próféta könyve alapján hirdette neki Jézust, az etióp főember megtért és megvallotta, hogy hiszi: Jézus Krisztus az Isten Fia.

Ennél az Igénél megállva Deák Zoltán újra, sokadszorra elmondta, hogy 1971-ben, a csillaghegyi gyülekezetbe való beiktatásakor ez volt a textusa: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.” Akkor megfogadta, azon igyekszik, hogy a Szentlélek segítségével ezt a Jézust hirdethesse a szószéken éppen úgy, mint a hétköznapokban, mindig. Azt a Jézust, aki az Isten Fia, aki meghalt a bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkért, s aki majd visszajön ítélni élőket és holtakat. Miután Fülöp igemagyarázatára megtért az etióp főember, az Úr Lelke elragadta a tanítványt, de a kincstartó nem bánkódott, hanem örvendezve folytatta az útját hazafelé.

Akkor történt az elválás, amikor Fülöp minden munkáját elvégezte – mondta az idős prédikátor, aki most, január 5-én töltené be a 92. életévét, de ő is minden munkáját elvégezve, november 17-én hazatért Teremtőjéhez és megváltó Krisztusához. Hogy engedelmesen és békességben készült erre a találkozásra, az is mutatja, hogy előre jelezte, szeptember 17-én egészsége meggyengülése miatt végleg elköszön a csillaghegyi szószéktől.

Hosszú szolgálatát így összegezte: 1951. december 2-án állt fel először erre a szószékre, elsőéves teológushallgatóként, és 2023. szeptember 17-én utoljára. Isten megengedte, hogy a majdnem hetvenkét év alatt mintegy kétezer-ötszáz alkalommal hirdethette üzenetét e helyről, és amikor lemegy a szószékről, nem lép fel ide többé. Így történt. Mint egyik legkedvesebb, az elköszönő istentiszteletén is felcsendülő énekében, a 264. dicséretben áll: „Áldjad őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett!” Igen, az Úristen mindent oly szépen intézett, hogy Deák Zoltán a Jó Pásztor hű bojtárjaként ilyen hosszú időn át szolgálhatott. Ahogy Veres Sándor főgondnok elmondta, Isten különös végzése ott kezdődött, hogy amikor 1932 elején a csillaghegyi református gyülekezet megalakult, a keresztelési anyakönyvében Deák Zoltán neve szerepel az első helyen.

Az Úr eleitől fogva mindent oly szépen intézett, sasszárnyon hordozta, vezérelte, bajában védte őt, nagy irgalmát naponként töltötte ki rá egész életében, amely egybeforrt Csillaghegy elmúlt egy évszázados történetével. Kilencéves kisfiúként tanúja volt a csillaghegyi református templom Ravasz László püspök általi felszentelésének, 1947-ben itt konfirmált, s a teológia elvégzése után, 1957-ben itt kezdődött el segédlelkészként hivatalos lelkipásztori szolgálata. Majd, tizennégy év vidéki szolgálatból visszatérve, 1971-től harminc éven át vezette lelkipásztorként a csillaghegyi gyülekezetet.

Nyugdíjba vonulása után is gyakran szolgált, hirdette az Igét, Isten szeretetét, Jézus kegyelmét, segített, vigasztalt, részt vett az elesettek, betegek gondozásában. Deák Zoltán ordasi szolgálata alatt ismerkedett meg feleségével, Nagy Zsuzsával, Isten négy gyermekkel áldotta meg házasságukat. Szeretetet sugárzó áldott szolgálatával a csillaghegyi gyülekezet igazi, nagy családdá formálódott. Sokunk hite szerint az ő neve is fel van írva a mennyben, és mert mindhalálig hű volt, elnyeri az élet koronáját.