A 350 évvel ezelőtti szomorú időszak negatív csúcspontját jelentették a rendkívüli törvényszékek Pozsonyban és a hírhedt gályarabság. 1674. március 5-re hétszáz protestáns lelkészt, tanítót, kántort – sőt még harangozókat is – citáltak Pozsonyba, bíróság elé. Az alaptalan vádak között a felségárulás (utat nyitottak a töröknek az ország elfoglalására) és a római katolikus egyház megsértése (bálványimádónak nevezik őket) szerepelt. Mai fogalmaink szerint koncepciós, jogtalan, a protestánsokat kollektíven eleve bűnösnek tekintő, gyorsított eljárások sorozata zajlott le. Az ellenreformációnak erre az időszakára különösen igaz a „két pogány közt egy hazáért” fájdalmas, szívszorító feljajdulása.

Az évforduló alkalmából április 16-án először Füleken álltunk meg nyugdíjas lelkipásztorok és más érdeklődők huszonegy fős csoportjával. Miklós István lelkipásztor megmutatta a gyönyörű füleki templomot, amelyet 2002-ben avattak fel ökumenikus összefogás eredményeként, a Gustav-Adolf-Werk, holland testvérek és a magyar kormány segítségével. Ezután megnéztük a híres várat is, a benne található gazdag kiállítással együtt. Innen Losoncra utaztunk, a neoreneszánsz templomban fogadott bennünket Miklós István, mert ő a lelkipásztor ott is. Természetesen mindenütt felelevenítettük a református és evangélikus gályarabok életét emlékezéssel, énekléssel. A bőséges szakirodalomból leginkább S. Varga Katalin Vitetnek ítélőszékre. Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve latinul és magyarul című kiváló könyvét használtuk, amely Pozsonyban, a Kalligram kiadónál jelent meg 2002-ben. Losonctól búcsúzva még útba ejtettünk a Ráday család kriptáját, hiszen sokunkat szoros és sokszoros szálak fűznek a budapesti Ráday utcához és annak névadójához.