Mi indította el Isten útján?

A gyülekezetben, a konfirmációs előkészítők és a vasárnapi igehirdetések által munkálta az Úr a megtérésemet, emellett a lelki fejlődésem, megszentelődésem lépéseit már egy nagyobb közösséghez, a tóháti alapszervezethez és általában a Kárpátaljai Ifjúsági Szervezethez (KRISZ)-hez kötöm. Az ifjúsági munkában teljesedhettem ki.

Miért több a KRISZ-hez tartozni, mint egy gyülekezet ifjúsági csoportjához?

A különbség a változatosságban rejlik. Nagyobb közösségben többféle emberrel ismerkedhetünk meg, mint egy falusiban. Pál apostol jut eszembe: egymás hite által épülünk. Sokféle lelkipásztort hívtunk meg az alkalmainkra, munkatársképzőinkre, ahol nemcsak személyes dolgokról beszélgettünk, hanem nehéz hitbeli, teológiai kérdéseket is megvitattunk lelkészek segítségével – a közösségben fejlődött a dogmatikai látásom. Azok a fiatalok, akik csupán fogyasztói voltak a hitnek, akiket a programokra csak a buli, a hangulat vagy a másik nem iránti érdeklődés vonzott – ami amúgy jó kiindulási alap! –, lemorzsolódtak, viszont akik beálltak a szolgálatba, erős hitű emberekké váltak, és megmaradtak a gyülekezet közösségében: lelkészek, presbiterek, fő- vagy másodállású szolgálattevők lettek többen is. A legfontosabb feladatunk mindig is a munkatársképzés volt, emellett több kétezer fős rendezvényt is szerveztünk, ahol a résztvevők megélhették, hogyan lehet keresztyén közösség szórakoztató és vidám. A gyülekezetekben is előfordultak zenés istentiszteletek, de a modern ifjúsági énekeket a szervezetnél tanultuk meg. Zenekaraink színessé tették a kárpátaljai keresztyén zenei palettát. Számtalan ma már házasságban élő pár az alkalmainkon ismerkedett meg egymással. A mai nyomasztó helyzetben is szükségünk van a közösségi élményekre, még ha csak szűkebb társaságban is. Idén is vannak ifjúsági hétvégéink, nyári táboraink, hogy az új nemzedék is hasonlókat élhessen meg. Nem lennék az az ember, aki vagyok akár a házasságomban, akár a gyülekezeti szolgálatomban, de még a munkában sem, ha nem kaptam volna töltekezési lehetőségeket a KRISZ-ben.

Mi ad örömöt a mostani helyzetben?

2022 tavaszán a feleségemmel magunk is elhagytuk Kárpátalját néhány hónapra. Kibontakozó tíz év volt mögöttünk az egyházban, az oktatásban a járványig, mégis mindaz, amit áldásként láttunk addig felépülni, a háború kitörésétől teljesen összeomlott. Nehezen dolgoztam fel. Sokat harcoltam miatta imádságban, de Istentől megkaptam a válaszaimat, és eljutottam arra az elhatározásra, hogy elengedem, miközben megteszem a tőlem telhetőt. Ez megnyugvást és áldást hozott a lelkemnek. Több programot nem folytathatunk tovább, de örülhetünk annak, amit igen. Nemrég született első gyermekünk, igyekszünk megélni a hitünket a gyülekezetben, ebbe kapaszkodom a feleségemmel, hogy kitartsunk addig, amíg vége lesz a szűk esztendőknek. Az ebben való reménység ad örömöt jelenleg.

Milyen kilátásai vannak a KRISZ-nek, a kárpátaljai ifjúsági missziónak?

Szervezeti átalakulásban vagyunk. A járvány előtt a lelki hétvégéken, nyári táborokban megtért fiatalokat vontuk be a szolgálatba, és mivel a Covid idején elmaradtak a programjaink, nem lettek új munkatársak, a meglévők kilencven százaléka pedig a háború miatt külföldön tartózkodik. Így nem tudunk minőségi programokat szervezni az alapszervezeteinkben, ezért újra a kárpátaljai szintű szervezésre és a lelkészek munkájára kell támaszkodnunk. Az emberekben több a feszültség, nagyobb türelemre van szükségünk egymás iránt. Az elmúlt időszak tanulsága, hogy jobban meg kell becsülnünk valamennyi munkatársunkat. Nem mellőzhetünk senkit azért, mert kevésbé alkalmas egy feladatra. Most mindenkinek alkalmasnak kell lennie több dologra bizonyos mértékben, hogy minőségi programokat szervezhessünk, és ebben az összehangoltabb csapatmunka segíthet bennünket.