– A Pannonhalmi Főapátság megalapítása óta a magyarság elválaszthatatlan a kereszténységtől, mi több, nemzeti önazonosságuk nem értelmezhető nélküle – figyelmeztetett ünnepi beszédében Sulyok Tamás köztársasági elnök, egyúttal rámutatott, hogy az elmúlt bő ezer esztendőben hősök és szentek, hitvallók és mártírok, értékteremtő és értékőrző magyarok sora követte egymást. Az államfő úgy látja, hosszú időnek kellett eltelnie, amíg eljutottunk a felekezeti szembenállástól a másikkal vállalt közösségig, az egy irányba haladás és a közös úton járás felismeréséig. A szónok a náci uralom vértanú lelkipásztorát, Dietrich Bonhoeffert idézte: „Szüksége van az egyik keresztyénnek a másikra, akitől Isten szavát hallja. Szüksége van rá újra meg újra, valahányszor elbizonytalanodik és elcsügged, hiszen merő önámítás volna, ha a maga erejéből akarna önmagán segíteni. Rá van utalva a testvérére, az üdvözítő isteni Ige hordozójára és hirdetőjére.”

– Kire is támaszkodhatok, ha nem a mellettem lévőre? Kire is számíthatok, ha nem arra, aki ugyanarra és ugyanoda tekint, mint én? Kinek is kérhetném tanácsát, ha nem annak, aki ugyanazon értékek szerint éli az életét, mint én? Kiben is bízhatnék, ha nem abban, akivel egy úton járok? – szegezte hallgatóságának e kérdéseket a köztársasági elnök, hangsúlyozva, hogy mi, keresztyének egymásra vagyunk utalva, egyúttal azt is firtatva, vajon ennek tudatában éljük-e a mindennapjainkat. Sulyok Tamás szerint a keresztyének összekapaszkodására van szükség, hogy ne essenek el, mert korunkban jócskán van min elcsúszniuk.

– Az igazat és hamisat, a jót és a rosszat és már magát az embert is relatívvá tevő ideológiai áramlatok hullámai felénk is csapnak. A tiszta fogalmak szándékos elhomályosítása a mi szavainkat is erodálja. A fizikai, szellemi és lelki elkényelmesedés minket is arra csábít, hogy az elévülhetetlen helyett az esetlegest válasszuk. A szétdobálás korában vajon mi, keresztyén magyarok tudunk-e összegyűjteni? Hiszen Isten vagy a semmi, az összefogás vagy a szétszórás, a közös érték vagy az egyéni érdek között kell választanunk – fogalmazott az államfő, aki szerint a helyes irány a másik keresztyénhez és a másik magyarhoz vezet. Szerinte e nap üzenete nem csupán az, hogy egyek vagyunk, mert ez az egység passzív jelentése, hanem az is, hogy együtt vagyunk, mert ez ugyanannak az aktív jelentése. Kifejtette, hogy a közösség teljességében megélt életet, a személyes kapcsolatok varázsát semmi sem helyettesíti, ezért a mellettünk álló magyart és keresztyént hozzánk tartozónak kell elismernünk, ami a közös tettekben, az öröm megosztásában és a másik nehézségeiben való részt vállalásban válik kézzelfoghatóvá.

Kocsis Sándor pócsmegyer-leányfalui lelkipásztor Kárpátalján nőtt föl, a konfirmandustáborokban még ő is találkozhatott a 2016-ban elhunyt Gulácsy Lajos püspökkel. Mint lapunknak elmondta, mindig örültek neki, mert mindenkihez volt egy-két jó szava, illetve mindig mesélt egy-egy derűs kis történetet, amellyel megmosolyogtatta a fiatalokat.

– Azt is mondhatom, kerestük a társaságát, mert jó volt őt hallgatni – emlékezett a lelkipásztor. Megtudtuk, hogy a püspök ezekben a táborokban mindig tartott egy-egy előadást, bizonyságtételt a Gulagon átéltekről, arról, miként lehet a legnehezebb időkben is megmaradni a hitben: rendszeresen imádkoztak a fogolytársakkal, fejből idéztek egymásnak bibliai szakaszokat, amelyekről együtt elmélkedtek, és igyekeztek az úrvacsorai közösséget is megtartani, amennyire lehetett. – Gulácsy Lajos püspököt a hitelesség, a szeretetteljesség és az élő hit jellemezte. Ezeket igyekezett továbbadni mindenkinek, aki hallgatta őt – idézte fel emlékeit az ifjú lelkipásztor.