– A Pannonhalmi Főapátság megalapítása óta a magyarság elválaszthatatlan a kereszténységtől, mi több, nemzeti önazonosságuk nem értelmezhető nélküle – figyelmeztetett ünnepi beszédében Sulyok Tamás köztársasági elnök, egyúttal rámutatott, hogy az elmúlt bő ezer esztendőben hősök és szentek, hitvallók és mártírok, értékteremtő és értékőrző magyarok sora követte egymást. Az államfő úgy látja, hosszú időnek kellett eltelnie, amíg eljutottunk a felekezeti szembenállástól a másikkal vállalt közösségig, az egy irányba haladás és a közös úton járás felismeréséig. A szónok a náci uralom vértanú lelkipásztorát, Dietrich Bonhoeffert idézte: „Szüksége van az egyik keresztyénnek a másikra, akitől Isten szavát hallja. Szüksége van rá újra meg újra, valahányszor elbizonytalanodik és elcsügged, hiszen merő önámítás volna, ha a maga erejéből akarna önmagán segíteni. Rá van utalva a testvérére, az üdvözítő isteni Ige hordozójára és hirdetőjére.”

– Kire is támaszkodhatok, ha nem a mellettem lévőre? Kire is számíthatok, ha nem arra, aki ugyanarra és ugyanoda tekint, mint én? Kinek is kérhetném tanácsát, ha nem annak, aki ugyanazon értékek szerint éli az életét, mint én? Kiben is bízhatnék, ha nem abban, akivel egy úton járok? – szegezte hallgatóságának e kérdéseket a köztársasági elnök, hangsúlyozva, hogy mi, keresztyének egymásra vagyunk utalva, egyúttal azt is firtatva, vajon ennek tudatában éljük-e a mindennapjainkat. Sulyok Tamás szerint a keresztyének összekapaszkodására van szükség, hogy ne essenek el, mert korunkban jócskán van min elcsúszniuk.