Milyen családból származik?

Édesapám mohácsi volt, édesanyám pécsi, de házasságkötésük után Barcsra költöztek. A kommunizmus legsötétebb éveiben voltam kisgyermek. Születésemkor, 1947-ben édesapám még járásbíró volt Barcson, azonban mivel 1948-ban a hatalmat csalással megszerző kommunista párt teljesen maga alá gyűrte az igazságszolgáltatást, kilépett a bírói karból. Anyámnak tömören csak ennyit mondott: „Gyilkosoknak nem szolgálok!” Édesanyám a születésem előtt a pécsi városházán volt hivatalnok, ezenkívül orvosi szakcikkeket fordított németből. Amikor újra dolgozni szeretett volna, és megtudták, hogy a férje már nem járásbíró, nem vették fel. A rendszer a passzív ellenállókat sem kímélte. Szüleim rosszul fizetett alkalmi munkákat vállaltak, amelyek közül különösen emlékezetes számomra a baromfioltás. Minden fillérre szükség volt, hogy egyáltalán életben maradjunk. Megpróbáltak gazdálkodni is.

Hol és mit termesztettek?

Édesapám Mohácson örökölt szőlőt, amelyhez tartozott egy kis kukoricás. Mivel határsáv volt, állandóan ellenőriztek bennünket a vonaton. Egyszer édesanyámmal vittünk haza másfél-két kiló kukoricát. Nem dugtuk el, ilyen kis mennyiséget nem vesznek el, gondolta anyám. Tévedett. Vokánynál két egyenruhás leszállított bennünket, a „csempészárut” elkobozták, és jegyzőkönyvezték a „bűncselekményt”. Hajnalig dideregtünk a huzatos váróteremben, míg végre megjött a következő vonat. Négyéves voltam, de ma is érzem az akkori szorongást. Ez után az incidens után a szüleim elcserélték a mohácsi szőlőt pécsire, ott termeltük meg a megélhetésünkhöz szükséges zöldséget, gyümölcsöt, és még borunk is lett. Hétéves koromtól én is rengeteget dolgoztam a kertben, eszembe sem jutott, hogy gyerekként inkább játszanom kellene. Tanítás előtt és után ugyanúgy kijártam a szőlőbe dolgozni, mint nyáron. Jancsi-hagymát termeltünk, ötös csomókba kötve hajnalban eladtuk édesanyámmal a Búza téri piacon, ahonnan fél nyolckor elindultam az iskolába. Hála Istennek így is mindig jeles tanuló voltam. Testvérem sajnos nem született, ami egész életemben nagy fájdalmat jelentett. A szegénységet megszoktam, de a testvértelenséget soha. Részletesen megírtam gyermekkorom történetét A kívülállók című írásomban.