AKARTAD, HOGY BÁTORÍTSUK EGYMÁST

Az Oázis Worship, a Csetényi Református Egyházközség zenekara már a gyülekezés alatt bevonta az érkezőket az éneklésbe. A dicséretek között Molnár Csilla, a gyülekezet tagja tett bizonyságot. Elmondta, hogy noha épp nem könnyű szakaszát éli az életének, Isten megmutatta, mennyire kevés is elég tud lenni – a nyitottsága és az odafordulása – ahhoz, hogy vezesse, formálja őt.

– Nem baj, ha szomorú lesz, csak szívből jöjjön, amit mondasz! – tanácsolta neki a férje az imádsággal kapcsolatban. A gyülekezetében alakuló imapárokon keresztül tapasztalja, milyen fontos rendszeresen Isten elé járulnunk, és ő milyen befolyással lehet nemcsak a lelki életünkre, de akár a gyermekvállalásra is. Negyedik gyermeküket ugyanis éppen akkor kapták, amikor Csilla azért kezdett el könyörögni, hogy megbékéljen azzal, ha nem születik. Az időzítés csodája, hogy az addigi fenntartások után férjében is megérett a vágy éppen ekkorra. – Mennyei ernyőt borítottál ránk, mert akartad, hogy bátorítsuk egymást – mondta imádságában Márkus Mihály esperes, célozva arra, hogy reggel még esőben, barátságtalan időben készülődtek és építették a sátrakat a pápai gyülekezeti tagok. – Megvalljuk, mennyiszer nem bíztunk eléggé benned gyenge hitünk vagy megbotlás miatt, sokszor úgy gondolunk a gyülekezeteinkre, egyházunkra, hogy az lassan elfogy. Te kegyelmedből megcáfolod a mi hitetlenségeinket – folytatta a szervezést összefogó pápai lelkész.