Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Csűrös András református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Velük, számkivetettekkel senki más nem foglalkozik, csak a közöttük forgolódó keresztyének – tudatja Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió – Magyarország igazgatója.
Mennyire hiányzik, hogy meghallgassuk és jobban megértsük egymást! Mennyire más lenne a közérzetünk például autóvezetés során, ha tudnánk, mire gondol, mi vezérli a másikat! Ha tudnánk, hogy nem tudatosan követett el valami apró hibát, csak épp nem figyelt egy pillanatra, mert súlyos gondok nyomják a vállát.
Ha a tábori lelkész felveszi az egyenruhát, katonává is kell válnia, de nem felejtheti el, hogy Jézus Krisztus jó vitéze. Mi a hadseregben elsősorban Krisztus katonái vagyunk – hangsúlyozza Mészáros László ezredes. Október 15-én szentelik tábori püspökké.
Kiderül a diagnosztikai felmérésből, hogy egyelőre túl lazák a gyülekezeti tagokat összefűző kapcsolatok. – A változáson dolgozni kell, hogy szorosabban kapcsolódjanak az emberek Krisztushoz és egymáshoz – jelöli meg a célt Kovács Áron kistarcsai lelkipásztor.
... a hírek, érdekességek, tragédiák, események ömlesztett anyagában, az olvasni- és látnivalókban. Nem csak a szervezetünktől kell a vírusokat távol tartani, a számítógéptől is. A szívünktől még inkább távol kell tartanunk a romboló vágyakat gerjesztő, agresszív érzelmeket keltő tartalmakat. Olyan szűrővel, amelyet Isten Lelke adhat egyedül.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.
Pető-módszerrel igyekszik Isten szeretetét közvetíteni a Szatmári Református Egyházmegye. A Semmelweis-egyetem Pető András Kara és az Egyházmegye együttműködésében 2018-tól van Szatmárnémetiben is lehetőség terápiára e szisztéma segítségével; helyszínét, a konduktorok szállását a helyi gyülekezet adja.
Közel és távol soha nem láttam még ennyi beteg lelkű embert, mint manapság. Isten nélkül törött szárnyú madárként vergődik az életünk. Ebben a sok fájdalmat megélő világban a reformáció utat jelent és lehetőséget. A tékozló fiú magába szállását és visszatérését az Atya szeretetéhez. Feltenni magunknak a kérdést: most, a jelenben mi választ el engem az én Uramtól?
Barabás Béla 1929-ben, a szörnyű „szögedi” özönvíz ötvenedik évfordulójára megjelent memoárjából is kiderül, a Budapestről érkezett mentőcsapattal már az áradás kezdetétől részt vett az emberi életek és tárgyi értékek mentésében. A mostani árvíz múltával, az Emlékeim című könyve lelki és gyakorlati részleteivel közelebbről megismerkedve végtelen hála és megnyugvás töltheti el e mű online olvasóit.
A Pápai Református Egyházmegye első missziói napjára négyszáz gyülekezeti tag jelentkezett Soprontól Ajkáig. Az élő Ige éve jegyében szervezett programba huszonhat gyülekezet kapcsolódott be. A szervezők választékos programokkal készültek, de arra is figyeltek, hogy maradjon idő az ismerkedésre és találkozásra.
Az idei Nyilas Misi ösztöndíjprogramra összesen nyolc kategóriában – sport, ének-zene, tánc, magyar nyelv és irodalom, fizika, matematika, informatika, képzőművészet – pályázhatnak a tehetséges fiatalok október végéig.
Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.
Talán emlékszel is rá, az irgalmas samaritánus történetéről van szó, amikor valakit rablók támadtak meg, és félholtan ott hagyták az út szélén. Arra járt egy pap, majd egy lévita, de egyik sem segített neki. Azután jött egy samaritánus, aki bekötözte a sebeit, és gondoskodott róla.
Több mint ötven éven át szolgálta a Budapest-Törökőri Református Egyházközséget kántorként, később főgondnokként is. Nagy Sándor mindig vállalta emberi tökéletlenségét, de küzdelmeit megvallotta és hittel viselte, és mindig Krisztus tökéletességére tekintett célként.
– Hiszem, hogy azért lehetek egészséges lelkületű és szemléletű felnőtt, mert olyan volt a lelkészem, a hitoktatóm, a közösség, hogy általuk átélhettem az elfogadottságot. Talán ezért is van így belekódolva a lelkembe, hogy ha kiskorukban elkezdünk a gyermekekkel foglalkozni, akkor talán többen élnek majd felnőttként is Istennek kedvesen.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész osztja meg velünk gondolatait.
Sok szolyvai gyermek már csak a nagyszüleitől hall a családban magyar szavakat, így különösen fontos szerepe van nemzeti identitásuk erősítésében a helyi magyar óvodának. A háború óta azonban kevesebb mint felére csökkent az intézménybe járók létszáma – most egy budai gyülekezet szervez a támogatásukra jótékonysági koncertet.
Mai keresztyénként tudjuk: Isten természetesen mindenütt megtalálható. Azt is, a templom Isten háza. Önmagában e két megállapítás is feszültséget hordozna. De valójában nekünk van szükségünk arra, hogy megkülönböztetett helyen találkozzunk vele. Ő csakugyan mindenütt jelen van, de az ember az Úr jelenlétét is egy adott ponton tudja a leginkább átélni, mert térhez kötötten tapasztaljuk meg a létet. Nekünk van szükségünk arra, hogy összpontosítsuk a figyelmünket az Úrra.
A valódi siker nem az, hogy eljutunk a csúcsra, hanem az, hogy egyre tisztábban látjuk: mindaz, amit kaptunk, ajándék. És ha ezt így tudjuk megélni, eszközökként, akkor ez a pálya nem önérvényesítés többé, hanem folyamatos visszaadás – Istennek és az embereknek egyaránt. Pálúr János orgonaművész vallja ezt. Szerinte a zene nem önmegvalósítás, hanem szolgálat, Isten gondviselése pedig nem elmélet, hanem mindennapi valóság.