Az óbudai temetőben október 2-án kísérték utolsó útjára Nagy Sándor nyugalmazott villamosmérnököt, volt zsinati presbiteri elnököt és dunamelléki főgondnokot (2003–2009), Balássy András törökőri lelkipásztor szolgálatával.

Nagy Sándor több mint ötven éven át szolgálta a Budapest-Törökőri Református Egyházközséget kántorként, később (fő)gondnokként is. Tagja volt a Magyarországi Református Presbiteri Szövetségnek, főgondnokként dolgozott a Dunamelléki Református Egyházkerületben, világi elnökként a Zsinatban, valamint a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány korábbi elnöke és az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet alapító tudományos főmunkatársa is volt. Feleségével, Zsuzsával, akivel hatvanhárom évet töltöttek házasságban, öt gyermeket neveltek fel. Hűséges életéért nemcsak családja és gyülekezete, hanem főgondnok- és presbitertársai, valamint lelkészek, köztük püspökök is hálát adtak jelenlétükkel.

Balássy András lelkipásztor szerint Nagy Sándor mindig vállalta emberi tökéletlenségét, de küzdelmeit megvallotta és hittel viselte, és mindig Krisztus tökéletességére tekintett célként. Balog Zoltán dunamelléki püspök imájában hálát adott azért, hogy Nagy Sándor abban a keresztyén szabadságban élhetett, amelyre az Úr elhívta. A temetésen a ravatalozó befogadóképességét meghaladó sokaság rótta le tiszteletét.