Manapság sokszor hallani az álhír kifejezést. Álhír az, amikor egy eseményt, valamilyen közérdekű tudnivalót olyan módon tálalnak a nyilvánosságnak, hogy az csak részigazságokat tartalmaz, de a teljes igazságot elfedi vagy elferdíti. Sőt előfordul az is, hogy az olvasott vagy hallott esemény meg sem történt.

Óhatatlanul eszünkbe jut erről a heti bibliai szakaszaink sorában olvasható történet, amely egyedül csak Máté evangéliumában szerepel. Jézus feltámadása után a sírt őrző katonák közül néhányan elmentek a főpapokhoz és jelentették, hogy a nagypénteken keresztre feszített zsidók királyának holtteste eltűnt (Mt 28,11). A főpapok nem estek kétségbe, hanem rövid tanácskozás után arra jutottak, megvesztegetik a katonákat annak érdekében, hogy ezt terjesszék: „Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk” (Mt 28,13). Ahogyan Júdást kifizették harminc ezüsttel, hogy elárulja Mesterét (Mt 26,14–16), ugyanúgy fizették meg a katonákat is, azzal a különbséggel, hogy nekik sok ezüstpénzt adtak (Mt 28,12). „Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket.” (Mt 28,15) A pénz fontosabb volt a katonáknak, mint az igazság, hiszen elfogadták és magukévá tették a pénzen túl azt a magyarázatot is, amelyre kioktatták őket. Sokszor ma is fontosabb a pénz, mint az igazság. Fontosabb a hatalom, mint az igazság, és fontosabb önmagam személye, mint az igazság. Kioktatott kioktatók hirdetik azt, amire kioktatták őket.

Az egyháznak nem lehet más küldetése, csak az, hogy bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, aki azt mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) Ő mondja egy másik helyen: „…mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra” (Jn 18,37).