... József végezte el Jézus temetését, ezt mindegyik evangélium leírja. János tudósításában Nikodémus is szerepel, mint aki társul ehhez a szomorú, végtisztességet tévő szertartáshoz. Fontos tény, hogy Jézusnál megállapították a halál beálltát, azután pedig eltemették.

A zsidók törvénye szerint nem maradhatott a holttest – még egy kivégzetté sem – temetetlenül, ellentétben a pogány elítéltek sorsával. József, a titkos tanítvány az ismeretlenségből lép elő. A már halott Jézus mellett nem olyan nagy kockázat kiállni. Ő a nagytanács tagja, nem is értett egyet Jézus elítélésével, de egyedül nem mert, nem tudott szembeszállni a testület gyilkos dühével. Mindenesetre az ő rangja, gazdagsága kellett ahhoz, hogy Pilátustól elkérhesse a kivégzett holttestét. Akárki nem mehetett volna ezzel a kéréssel a helytartóhoz. A kivégzettek teste ugyanis Róma tulajdona volt. Jézus családja és tanítványai szegények voltak, nem is tudtak volna hirtelen megfelelő sírhelyet venni. József saját halottjának tekinti, saját sírboltját adja „kölcsön”, bár nem tudhatta, legmerészebb fantáziájában sem gondolta, hogy Jézus nem marad benne sokáig. Jézus idegen bölcsőben fekszik megszületése után, halálakor egy idegen pazar kriptájában, és életében is ideiglenes szállásokon lakott. „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Mt 8,20).

A sírhelyeket mi örök nyugalomra vesszük (a gyakorlatban húsz évre…), és sokat foglalkozunk a sírok állapotával. Mert temetni, azt tudunk. Amit szeretteinknek életükben nem adtunk meg, azt pótolni véljük a temetésükön. Erről tanúskodnak pazar sírhelyeink, malomkerék nagyságú koszorúink, márvány sírköveink, amelyeket tehetetlenségünkben vésetünk „soha nem feledünk” feliratokkal. József gazdag, sőt János evangéliuma szerint Nikodémussal együtt fényűző temetést rendezett. „Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit” (Jn 19,39). Fölöslegesen sok, több a szükségesnél, közel harminchárom kiló kenet illatszerekből! Elkésett áldozat, pazarló szeretet. S ők maguk vállalták, hogy tisztátalanok lettek, mert holtestet érintettek, így nem ehették együtt a páskabárányt a húsvéti ünnepen.

De hol voltak ezek a gyászolók, amíg Jézus élt? Rejtőzködtek, bizonytalankodtak, nem ébredtek föl idejében, követhették volna Jézust, de már késő. Temetik. A lelki tehetetlenséget, a halálos csüggedést, a Krisztus nélküli ürességet élik át. Elveszett minden reményük. Vajon találkoztak-e a Feltámadottal?