Vállalkozóként Gábor úgy véli, a piacgazdaságban az elmúlt évtizedekben egyre inkább felértékelődött a minőségbiztosítás, még olyan területeken is, ahol a korábbiakban elképzelhetetlen volt annak bevezetése. De mi köze ennek a szószékcsereprogramhoz? – A Ráday Házban, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán beszélgetünk. Amikor húsz évvel ezelőtt az egyetemi oktató megtartotta itt az előadását, csupán Istennek tartozott számadással, senki sem rendelkezett azzal a felhatalmazással, hogy mérlegre tegye a munkáját. Ma azonban, az óra végeztével, azonnal minősíthetik a diákok az interneten – kap visszajelzést. Ez a példa lebegett a szemem előtt, amikor elképzeltem a lelkipásztorok helyzetét: a teológia végeztével megválasztja őket a gyülekezet, majd negyven-ötven évig semmilyen külső impulzus nem érkezik a munkájuk minőségéről. A szolgálattevők általában úgy vélik, hogy csak Istennek és saját lelkiismeretüknek tartoznak elszámolással. Ez a felfogás azonban napjaink megváltozott környezetében egyre inkább háttérbe szorul. Amíg korábban egy településen lényegében az egyházközség volt az egyetlen civil szervezet, addig napjainkra társadalmunkat átszövik a különböző szerveződések. A református közösségeink versenyhelyzetben találják magukat a helyben lakók érdeklődésének elnyerésében. Ennek figyelmen kívül hagyása alapjaiban veszélyezteti Jézus Urunk missziói parancsának teljesítését – részletezi az egyházmegyei tanácsos.