A gyász érvényes érzés, de ne váljék kifogássá

Előfizetek

Ha már ott állunk elhunyt szeretteink sírjánál, ne a halottainkkal beszéljünk – ez önbecsapás volna –, hanem róluk beszéljünk Istennek – tanácsolja Kovács Gergely pesthidegkúti lelkipásztor, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese a közelgő halottak napja alkalmából.


Nemszeretem része a szolgálatának a temetés, vagy inkább próbatételnek látja?

El kell ismerni, eleve nehéz szolgálat, hát még ha olyan valakit temetek, akit régóta ismerek, mondjuk másfél-két évtizede a gyülekezetből. Ez nyilván megterhel érzelmileg. Ugyanakkor tudom: a keresztyén gyászszertartás különleges lehetőség arra, hogy olcsó vigaszok A gyász érvényes érzés, de ne váljék kifogássá Ha már ott állunk elhunyt szeretteink sírjánál, ne a halottainkkal beszéljünk – ez önbecsapás volna –, hanem róluk beszéljünk Istennek – tanácsolja Kovács Gergely pesthidegkúti lelkipásztor, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese a közelgő halottak napja alkalmából. helyett hathatósan szolgálhassak az evangéliummal.

Kovács Gergely Fotó: Magyaródi Milán

Számtalan alkalommal megtapasztaltam ezeknek a minősített pillanatoknak az erejét, még akkor is, ha a hozzátartozók a sebzettség állapotában talán kevésbé tudnak gondolatilag összpontosítani. Nem ritka, hogy néhány hét elteltével visszatérnek hozzám, kérdéseket tesznek fel, ilyenkor lelki dialógus alakulhat ki.

Kaput nyithat a gyülekezet felé a gyász?

Gyakran előfordul, hogy a gyász szenvedésén, fájdalmán keresztül kerül valaki – aki addig kívülálló volt – közel Istenhez meg a gyülekezethez. Ez olykor azzal kezdődik, hogy hívásunknak engedve eljön a temetés után a templomba.

Lehet-e jogos az a kritika egy temetésen Igét hirdető lelkipásztorral szemben, amelyet így szoktak megfogalmazni: „beprédikálta a halottat a mennybe"?

Ilyen csípős megjegyzéssel konkrétumok nélkül nem foglalkoznék, miközben persze bibliai hitünk szerint nyilvánvaló, hogy két kimenete lehetséges a földi létünknek. Mi, testvérek megalapozottan gondolhatjuk valakiről – hiszen láttuk az életét –, hogy hívő volt, hiteles keresztyén, és ezért jó bizonyosságunk lehet az üdvössége felől…

Kap olykor aggódó kérdéseket elhunytak szeretteitől, hogy vajon Istenhez kerültek-e?

Akiknek gyászuk van, általában elfogódottak, szemérmesek, mégis azt tapasztalom, hogy azokat, akik keresztyén felfogásúak, foglalkoztatja ez a kérdés egy-egy adott szerettükkel kapcsolatban. Például mert életében semmi jelét nem látták annak, hogy közeledett vagy közeledni akart volna Istenhez.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!