Saulnak, Izráel első királyának uralkodása jól indult, hiszen számos katonai sikert ért el, később azonban többször is konfliktusba keveredett Sámuellel, Izráel bírájával. Saul az Isten rendelése ellen vét (vö. 1Sám 13; 15), aminek következtében eltávozott tőle az Úr Lelke (1Sám 16,14). Ez egyben azt is jelentette, hogy Isten nem szólt hozzá, „nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrímmal, sem a próféták által” (1Sám 28,6).

Heti bibliai szakaszaink sorában olvassuk, hogy miután Sámuel meghalt és eltemették (1Sám 28,3), a filiszteusok újra harca készültek Izráel ellen. Saul király megrettent, hiszen Isten hallgatott, ezért emberi tervet eszelt ki, és elment Én-Dórba egy halottidéző asszonyhoz. Érdekes, hogy egyáltalán talált halottidézőt az országban, minekutána korábban „eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat” (1Sám 28,3). A király álruhában ment oda, hiszen nem akarta felfedni kilétét, és arra kérte ezt az asszonyt, hogy idézze meg Sámuel szellemét. Az asszony először tiltakozott, de Saul megesküdött az Úrra, hogy nem esik bántódása, ha megteszi neki azt, amit kért tőle. Sámuel szelleme megjelent, és ez egyúttal azt is jelentette, hogy hiába akarta Saul titokban tartani személyét, minden titkára fény derült.

Sámuel ezt mondta Saulnak: „Miért kérdezel engem, ha az Úr eltávozott tőled, és az ellenséged lett?!” (1Sám 28,16) A király számára most vált világossá, hogy korábbi vétkeinek büntetése fog beteljesedni, aminek következtében Saul meghal a filiszteusok elleni csatában (vö. 1Sám 31). Utóda Dávid király lett, akinek nemzetségéből született Jézus Krisztus, a Királyok Királya, akihez mindig mehetünk, aki meghallgat és el nem távozik mellőlünk, mert ő velünk van minden napon a világ végezetéig (vö. Mt 28,20).