Észrevetted már, hogy a talaj milyen sokféle lehet? Egyik helyen fekete, máshol meg sárga, mint a homok, a hegyvidékeken köves, a folyópartokon kavicsos vagy akár agyagos is lehet. És bizony mindegyik földben másként teremnek a növények.

A legjobb a fekete föld, abban a búzától kezdve a krumplin át a szamócáig szinte minden megterem. Ahol homokos a talaj, ott olyan növények élnek meg könnyebben, amelyeknek mélyre nyúlnak a gyökereik, mint a szőlőé vagy a gyümölcsfáké. A köves vagy agyagos talajon még nehezebben élnek a növények.

Akár hiszed, akár nem, Jézus erről is mondott példázatot. Tudta, hogy azok között, akik hallgatják, sok a szántó-vető ember, akik naponta a földeken dolgoznak. Ők biztosan megértik a magvető példáját: Eljött a vetés ideje, és a magvető munkához látott. Vetés közben néhány mag az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat. Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor erősen sütött a nap, bizony, elszáradtak. Nem hoztak egy szem termést sem. Más magok tövisek közé estek, és mikor a tövisek megnőttek, elvették előlük a napot. A kis növények így nem fejlődhettek tovább, és idővel elpusztultak. A többi mag viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százszorost, a másik hatvanszorost, a harmadik harmincszorost (Mt 13,3–8).

Persze Jézus nem mezőgazdasági szaktanácsot akart adni, hanem arról beszélt, hogyan fogadják az emberek Isten szavát, amelyet a magocska jelképez. Akik Jézus körül voltak, személyesen hallgathatták őt. Mi a Bibliát olvasva találkozhatunk Isten Igéjével, a templomban vagy hittanfoglalkozáson hallhatjuk az ő szavát. Vannak, akik rá sem hederítenek. Talán nem is járnak templomba, hittanra, vagy ha igen, akkor sem nagyon törődnek azzal, amiről ott hallanak. Isten Igéje számukra annyi, mint a mag, amelyet felkapkodnak a madarak.