Márta más volt, mint Mária, folyton nyüzsgő, zsizsegő teremtés, ars poeticája a „forma dat esse rei” igazsága volt, miszerint a forma adja a dolog lényegét. Ezért aztán buzgón, igazi kifinomult ízléssel díszítette az otthonát, a kertjét, szüntelenül azon fáradozva, hogy minél szebb és élhetőbb környezetet varázsoljon maga köré. Ez rengeteg munkával járt, miként a karácsonyi készülődés is, amely számára ugyancsak a díszítés, a fölhalmozott díszek és egyéb gyönyörűségek seregszemléje volt, ezek mind-mind az adventet és a karácsonyt voltak hivatottak létezésükkel még szebbé tenni.

Mártának adventben nem kevés idő alatt, kitartó munkával és férji segítséggel sikerült díszbe öltöztetnie az otthonát, így karácsonyra már csak a nagybevásárlás, az ajándékozás, a sütés-főzés és a vendégség lebonyolításának gondja maradt. Ünnepi munkálatai sokszor az éjszakába nyúltak, de másnap ismét korán kellett kelnie. Ilyenkor eszébe jutott Mária, a testvére: ő nem töri magát ennyire, beéri jóval kevesebbel is, egy kis karácsonyfával, néhány apró dísszel, szaloncukorral, egyszerű étkekkel, kevéske ajándékkal. Inkább szokása szerint összekuporodva leül – mintha az Isten lábához ülne –, szórakozottan hallgat, néha elmosolyodik, a Mennyből az angyalt dúdolgatja, régi karácsonyokra emlékezik, meg az unokákkal játszik. Nem is alszik el percenként a templomban…