... kényes téma, magánügy. Ugyan ki szólhat bele, hogy ki kivel köt házasságot? Ki mondhatja, hogy meg kellene esküdni már, ha évek óta élettársi kapcsolatban élnek együtt a felek? Az esküvőt siettetni vagy késleltetni már nem tudják a szülők, a barátok sem. Az egyház moralizál, de nem segít abban a bizonytalanságban, amelyben a legtöbb fiatal és a már nem is nagyon fiatal magányosok vagy kapcsolatban élők élnek.

Ki tanít arra, hogyan kell társat keresni és hogyan lehet eldönteni, hogy akit talált, valódi társ lesz-e egy életre? Arról pedig kevés tanítás hangzik el, hogy vajon mit kínálok én egy társas kapcsolatban, vajon én jó társa leszek-e valakinek. Mások házasságára kívülről néha jobban rálátunk, mégsem illik kéretlenül beleszólni a kapcsolatukba. De tanulhatunk mások hibáiból és hiányaiból. A Bibliában olvashatunk történeteket, amelyek segítenek felismerni, milyen a helyes társkeresés és milyen a rossz. Keservesen csalódnak, akik passzívan csodára várnak: Isten majd szerez hozzám illő segítőtársat, mint az első embernek (1Móz 2,18). Ilyen egyszerű volna? Ki választ társat? Isten vagy én?

Van példa a Bibliában arra, hogy Istentől kér útmutatást valaki, amikor feleséget keres nem is magának, hanem Izsáknak, akit szolgál. Ábrahám eligazítja a család öreg szolgáját, hogy merre induljon. Az akkori kor fontos szempontja szerint saját népéből és hitéből kell hozni feleséget a fiának. „Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak” (1Móz 24,7). Ábrahám imádkozik, a szolga is, Izsák is. Ki-ki a maga helyzetében elkészíti a lelkét a találkozásra. Az öreg szolga hálát is ad azonnal, amikor éppen az a lány jön szembe vele, akit ideális feleségként elképzelt.

Ez a találkozás nem recept, hogy másoljuk a történetet, hanem példát ad. Sokan hisznek abban, hogy él valaki valahol a földön, aki tökéletes társuk lenne, csak még nem találkoztak össze. Ebbe a görcsbe beakadhatnak hívő emberek is: azért nem találtak (vagy nem mertek találni) társat maguknak, mert nem kaptak Istentől egyértelmű jelet, hogy ő az, akit nekik teremtett.

Az internet korszakában még erősebb lett ez a hiedelem, hiszen bárkivel meg lehet ismerkedni. A lehetőség végtelen, és szedi védtelen áldozatait a házasságszédelgés. Minden ember egyedi, Isten mégsem csak egy olyan embert teremtett, aki társa lehet, hogy megfeleltesse a kettőt egymással.

(folytatjuk)