Az Ószövetségben többször is olvasunk arról, hogy az Úr prófétái által megfeddi népét, amiért a neki bemutatott áldozatok nem megfelelőek: miközben bemutatják őket a vétkeik miatt, aközben vér tapad a kezükhöz, kizsákmányolják a szegényt, nem hoznak igazságos ítéletet (vö. Ézs 1,10–17). Heti bibliai szakaszaink sorában Ámósz prófétánál olvassuk: „Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ha ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá sem tekintek a békeáldozatra, amelyet hizlalt állatokból adtok! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantotok zengését!” (Ám 5,21–23).

Izráel fiai úgy gondolták: azáltal, hogy templomaikban, oltáraikon bemutatták az áldozatot, teljesítették a kultuszi kötelezettséget, változás nélkül folytathatják szokásos életvitelüket. „Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el.” (Jer 7,9–10) Jézus is kritizálta korának vallási vezetőit, amikor azt mondta: „Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.” (Jn 8,39) Bizony sokszor előfordul gyülekezeti tagokkal is, hogy elmennek a templomba, de amint vége az istentiszteletnek, ugyanúgy viselkednek, mint előtte hat napon át, mintha a keresztyén élet csak heti egy órára korlátozódna.

Az Úr tisztelete azonban nem csak a templom falain belülre korlátozódik, mert „Isten országa közöttetek van” (Lk 17,21). Fogadjuk meg a próféta szavait: „…élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben” (Mik 6,8).