Milyen meghatározó hatások érték gyermekkorában?

Úgy gondolom, a szülői szeretetet emelhetném ki. Szüleim – bár nem Isten félelmében neveltek – igyekeztek mindent megadni a testvéremnek és nekem. Nagyon hálás vagyok értük Istennek fordulópontot. A lelkipásztor Tariska Zoltán volt.

Mire emlékszik vissza hálásan a Jézus Krisztushoz vezető úton?

Elkezdtem udvarolni egy lánynak, aki elhívott a gyülekezetbe, amelybe járt: Pécelre. A gyülekezet lelkipásztora beszélt Istenről, Jézusról, akiknek én a nem létezését igyekeztem bebizonyítani kedvesemnek. Két év alatt sok-sok filozófus könyvét elolvastam, és az egyikben volt egy mondat, amely szerint az első igazi keresztyén Pál volt, mert mindenét feladva igyekezett Jézusról bizonyságot tenni. Hol vagyunk ehhez képest mi, mai keresztyének?! Ez hozott a gondolkodásomban fordulópontot. A lelkipásztor Tariska Zoltán volt, a lány pedig a feleségem lett.

Több szolgálatot is ellát a gyülekezetben, miként kapott elhívást a feladatokra? Megtérésem után pár hónappal a Bibliát olvastam a főiskolai kollégiumi szobámban, majd éppen benyitott néhány srác, és kicsit gúnyosan megkérdezték: „Papnak készülsz?” Amikor újra csend lett, kicsit letörten folytattam az Ige olvasását, és épp ez a szakasz következett: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz” (Józs 1,8–9). Ekkor bizonyos lettem abban, hogy Isten tudja, mi van velem, és szól hozzám. Kitartóan és örömmel olvastam a Bibliát, és Isten teljesítette, amit megígért. Aztán valaki elhívott a gyülekezeti énekkarba, Tariska Zoltán pedig javasolta a presbiterséget, valamint a részvételt a Ráday Pál Alapítvány tevékenységében. Gondnokunk, Juhász Jenő bácsi kérte, hogy a presbiteri jegyzőkönyveket tegyem számítógépre, így lettem később a presbitérium jegyzője. Kurunczi Bendi bácsi úgy látta, készíthetném én a hangfelvételeket, végezhetném a kazettamissziót. Megint más arra kért meg, hogy szerkesszem a gyülekezeti újságot és a gyülekezeti honlapot. A presbitériumban a gazdasági ügyeket és az adminisztrációt visszük a feleségemmel. A kapott szolgálatokat is ajándékként éltem meg, bár időközben ezek nem mindegyike maradt meg.

A gyülekezetben jó, hogy sok testvér vesz körül bennünket, ön viszont eléggé visszahúzódó természetű, miként viseli a sok impulzust?

Csakugyan jó, ha Isten gyülekezetében sokan vannak. Mindenkinek megvan a maga feladata. De a legfontosabb, hogy Jézus legyen a fej, a vezető, neki kell engedelmeskednünk. Mindegy, hogy valaki csendesebb vagy harsányabb típus, jó kapcsolatteremtő készséggel rendelkezik vagy sem. A ma emberére hatalmas információözön zúdul, én megpróbálom szűrni ezeket a hatásokat. Ezt lehet visszahúzódásként is értékelni. Ám a többi válaszomhoz hasonlóan: a testvérek közösségéért is Istennek vagyok hálás.

Az Úrtól számos próbatételt és áldást is kapunk, némelyiket egy életen át hordozzuk. Megosztaná velünk a legnehezebb próbatételét és a legszebb áldást, amelyet kapott? A legnehezebbnek a szeretteim elvesztését éltem meg: édesapám, édesanyám és a testvérem már nincsenek közöttünk. Az áldások közül nem emelnék ki semmit, mert olyan sok van: a család, a gyülekezet, a munkahely, a kapott Igék, lelki alkalmak, beszélgetések, nyugodt pillanatok vagy épp kemény fizikai munka… mindezekért hálás vagyok.