Nem messze a négyszögletű kerek erdőtől – ahova a szomorúság elől futott el Mikkamakka Lázár Ervinnél – lakik a Margit házaspár a néhai író szomszédságában. Ahogy A Négyszögletű Kerek Erdő című meséskönyvében, úgy az ő életükben is akadnak szomorú és humoros történetek, olykor egyszerre mindkettő. A lakás ajtaja tárva-nyitva. – Örvendek, Szabó Zsófia vagyok, vagyis: Margitné Szabó... Elnézést, még nem szoktam meg az új nevem – szabadkozik kacagva a menyecske. Zsófiék első közösen bérelt lakása arról tanúskodik: nem akarják az enteriőr minden részletét azonnal megtervezni – így is kerek a világ, hiszen augusztusban tartották az esküvőjüket, de a kanapé és párnái színei, mintái így is rímelnek a függönnyel. A feleség Pilisborosjenőn, gyönyörű hegyek között nevelkedett négy testvérével.

– Élveztem a nagycsalád hangulatát, persze voltak konfliktusaink, viszont játszópajtásom is bőven, sőt a bátyáim az iskolában nemegyszer megvédtek a bántalmazó osztálytársaktól. Biztonságérzetet adott a jelenlétük – magyarázza. Vajon elszakadva a fivérektől miben találta meg nőként az említett biztonságot?