Valljuk be férfiasan, hogy a zsidó–keresztyén hagyomány nem segíti azokat a mai apákat, akik meg akarnak felelni korunk kihívásainak. A világirodalom legősibb apaképei – Kronosz kegyetlenségétől Odüsszeusz távollétén át Lear király elvakultságáig – a szigorú, szeretetet ki nem mutató hatalmat testesítették meg. Az ószövetségi pátriárkák közül előbb jut eszünkbe a fiát majdnem feláldozó Ábrahám, mint a Józsefet körülrajongó Jákób. János evangéliumának legtöbbet idézett versében is egyszülött Fiát adja a szeretett világért az Atyaisten. A legújabb kori lélektan viszont már bizonyítja, hogy az egészséges lélek az anyai kötődés mellett igényli a szoros atyai kapcsolatot is, amelyben nemcsak a szeretet korábban nőiesnek ítélt kifejezési formáinak jut hely, hanem a gyengeség beismerésének is.

Véssey Miklós a Képmás magazinban megjelent rövid írásai egyfajta naplóként követik végig egy fiatal férfi apává válásának lépéseit. A rovat címéből – Apa, kezdődik! – az írásjeleket elhagyó kötetcím sokkal kifejezőbb lett. A példás tömörségű két-három oldalas írások többsége az apai nézőpontból mutatja be a várandósság, a szülés, a gyereknevelés és a szülői hozzáállás különböző formáinak kellő arányérzékkel váltogatott ironikus-játékos, lírai-érzelmes, emelkedett és főleg őszinte történeteit.