A rövidebb, „kisebb” prófétai könyvek az üzenetek gazdagságára csodálkoztatnak rá. A tizenkettes prófétai gyűjteményt tanulmányozva az egykor elhangzott élő Ige mai elevenségét ismerjük fel, valamint majdnem mindegyik könyv esetében az újszövetségi hatástörténetet, amely szintén aláhúzza e könyvek jelentőségét. Habakuk próféta életéről, személyéről szinte semmit sem tudunk.

Látomásában fenyegető üzenetet (Hab 1,1) fogalmaz meg azok miatt az igazságtalanságok miatt, amelyeket a próféta korában az igazak elszenvednek. „Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet” (Hab 1,4). Habakuk feltehetően kultuszi, templomi próféta lehetett a Krisztus előtti 6. század végén, aki a babiloni fogság közeledésének idejében a teljes összeomlást várhatta. A megérkező pusztulást a könyv második fejezetében öt jajmondása is kíséri. A harmadik fejezet „Habakuk próféta imádsága” (Hab 3,1), zsoltára, amely Isten ítéletre való hatalmas eljövetelét és győzelmét várja.

A próféta a második fejezet elején a korszakot és a korszakban észlelhető emberi viselkedést a bibliai gondolkodásra és szövegalkotásra jellemző ellentétpárral írja le: „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.” (Hab 2,4) Habakuk mondata a mai napig meghatározó tanítás. Pál apostol kétszer is idézi a prófétát: „Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni«” (Róm 1,17). „Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert »az igaz ember hitből fog élni«” (Gal 3,11).

Az egyedül hit és a hit általi megigazulás Habakuk és Pál apostol tanításán keresztül a reformáció, azaz a mi örökségünk és hitbeli felismerésünk