Meglepő módon még idejében, a vasárnapi istentisztelet kezdete előtt megérkezem a keszthelyi református templomhoz. Ha hamarabb jövök, meghallgathattam volna, hogyan gyakorolja a gyülekezet és annak énekkara azokat a darabokat, amelyek felcsendülnek majd február 11-én, a Kossuth rádió délelőtt tíz órakor kezdődő istentisztelet-közvetítésében. Keszthely kétségkívül a Balaton koronája, ezen belül is a számos ékkő közül talán a helyi református gyülekezet 1932-ben épült temploma a legszebb – állapítom meg magamban, miközben áldás-békességet köszönve belépek a torony alatti főbejáraton.

A templomtérben mívesen faragott fadíszek az erdélyi templomok hangulatát idézik, akárcsak a torony, bár az épületegyüttest tervező Szeghalmy Bálint szerint inkább csak az utóbbi „erdélyi hangulatú”, míg maga az épület népies magyar stílusúnak tekinthető, de erről vitatkozzanak az építészek. Kis keresés után szabad helyet is találok a százhatvan férőhelyes templom egyik faragott padjában.

NEM CSAK SZAVAKKAL

Az istentiszteleten nem csak a gyülekezet lelkipásztora, Zichy Emőke szolgál: az Igét, a tíz leprás történetét például a felnőttkonfirmációra készülő Berényi Dénes Mihály olvassa fel. A gyülekezetet kilenc éve vezető lelkész rutinosan köti össze a leprások világnapja miatt választott Igét az ökumenikus imahét tanításával, amely az egész világon az irgalmas samaritánusról szólt, érintetté téve a hallgatóságot saját Covid-tapasztalataik felidézése révén. Kiemeli a magára maradottság, kirekesztettség érzését és azt, hogy a betegség és az egymásra utaltság még az olyan ősi ellenségeket is együttműködésre készteti, mint a zsidók és a samáriaiak.