Nehéz annak, aki prófétákat olvas. Pedig Bibliaolvasó kalauzunk most épp prófétákat ró a kitartó, rendes bibliaolvasókra. Nehéz korok nehéz prófétáit olvassuk: Jeremiás jármot vett a nyakába, Hóseás egy érdekes házasságot. Ámósznak pedig épp az okozott nehézséget, hogy a viszonylag jobb idők miatt kevésbé figyeltek az intelmeire.

Miért nehéz olvasni őket? Leginkább azért, ahogyan ma olvasunk. Az egyik fejezetben ugyanis az Úr a kegyeibe fogad, kiment, rajta tartja kezét, szemét az ő népén, de akár már fejezeten belül jön a fordulat, az ítélet: megbünteti, mert hűtlen volt, megmutatja rajta haragját a népeknek. Az egyik sorban még elveszejti az ellenséget, a másikban már felhozza a népe ellen.

Ha így, egyhuzamban olvassa az ember, olyan következtetésre jut, hogy Isten „hangulatember”. Olyan kép rajzolódik ki, mint egy hol ölelő, hol eltaszító, hisztériázó anyáról – ennek a képnek a drámája anyaként elevenembe vág –, vagy egy függő és ezért hetet-havat megígérő, de azt soha be nem tartó, kiszámíthatatlan apáról. Nehéz az ilyen szülőkhöz kötődni, az ilyenektől inkább sérülni szoktak, és ezért egészséges távolságot tartani. És hopp, talán oda még nem jutottam el, Istenről mit tanít a szöveg – de magamhoz már igen, ráismertem arra a félelmemre, hogy ilyen anya nem szeretnék lenni, és máris dolgozhatok ezzel az érzéssel.

Hogy tovább tudjunk haladni afelé, mit tanít Istenről az adott rész, íme egy fontos tipp: a szeretet és az ítélet szavai között nem két másodperc telt el, mint a mai olvasó számára, akinél szépen beszámozva és hasábolva követ mondat mondatot. Egészen más politikai helyzet alakult, esetleg egészen más hallgatóság az, amelyik épp a próféta szeme előtt lebeg, amikor beszél vagy ír: hol álpróféták, hol a nép, hol a vezető réteg az, akikhez szól, politikai fordulatok, bukások és felemelkedések között. Izgalmas kísérlet egyszer szétszálazni a szöveget, és előbb az ítéletes sorokat olvasni, majd feloldásként a megmentő, áldó részeket. Ez is torzítás, hiszen az emberéletben sem biztos, hogy ebben a sorrendben állnak elő ezek, de talán mégsem idegen gondolat Isten tervét felmutatni.

Már maga a befektetett munka is megsüvegelendő, ha valaki belefog különgyűjteni ezeket. Talán éppen az az értéke is ezeknek a könyveknek, amit az előbb még hátrányként láttunk: az érzelmi amplitúdó. Ahogy botladozó emberi szavak és képek próbálják megfogalmazni a mélységet és a magasságot egyaránt. A hűtlenség feletti fájdalmat, az elveszettséget és a megszabadítást kontrasztban látni. Azt, ami teljességében majd Jézus váltságával megy végbe, a nagypéntek és a húsvét drámájában és örömében.

Ne ezeket adjuk egy kezdő bibliaolvasó elé, de az örömhírt már ismerő ne kerülje ki! Több energiát igényelnek a sorok, de Isten üdvterve itt is megmutatkozik, prófétai szavak és tettek által.