Az angyalok mindig különlegesek, ahogy a prófétai látomások is azok. Zakariás könyvében egyszerre találkozunk mindkettővel, egyrészt nagyívű látomássorozat bontakozik ki, másrészt angyalok jönnek és mennek az olvasó szeme előtt. Közülük a magyarázónak nevezett isteni küldött jelenléte a leginkább páratlan: efféle angyalról csak ez a próféta számol be. Isten egyedül a világ teremtője és fenntartója, nem véletlenül fogalmaz hitvallásunk is egyértelműen: „A sokistenhittől pedig iszonyodunk!” (Második Helvét Hitvallás, 3. fejezet).

Az angyal nem félisten, hanem az Úr mennyei udvartartásához tartozó lény, követ. Soha nem egyenrangú Istennel, azt a feladatot hajtja végre, amelyre megbízást kapott. Ott találjuk az angyalok sorában azokat, akik az Urat szolgálják és magasztalják, előtte hódolnak, vagy követségben járnak el, üzenetet közvetítenek, esetleg felemelik szavukat Izráel érdekében. Vagyis: a láthatatlan Isten látható, kommunikációképes küldötteken keresztül teszi egyértelművé akaratát.

Zakariás könyve szerint a magyarázó angyal a látomásokat vitatta meg a prófétával, aki érzékelte a szeme előtt pergő képeket, de nem értette azokat. Így ebben a bibliai könyvben a prófécia minden eleme, a látomás csakúgy, mint az üzenet, isteni eredetű, a félreértés viszont, köszönhetően a küldött magyarázatainak, kizárt.

Zakariás olyan világot látott maga előtt, amelyben a szent szent, a tiszta tiszta, a tisztátalan pedig utálatos; olyan világot, amelyben Istennek helye van, ahol lehet és érdemes élni. Nagy lecke számunkra, hogy mindezt az ő értelme is csak angyali segítséggel fogadhatta be. Jobb, ha visszafogott az ember, amikor Isten adta bizonyosság letéteményesének hiszi magát: a próféta angyali megerősítés nélkül még azt sem mondta ki, amit maga az Úr mutatott neki.

Fegyelmezzen minket ez a példa, és keressük alázattal a mélyebb értelmet az első benyomás mögött!