Nem elég szavakkal hirdetni az evangéliumot
„Járj színem előtt, és légy feddhetetlen!” Ez az Ige indította el szolgáló élete útján, ez határozza meg mindennapjait, hivatását ma is. Munkálkodott daganatos beteg gyermekek és szüleik, illetve fogyatékkal élők körében egyaránt. Oláh István, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség elnök-lelkipásztora akkor bizonyosodik meg róla, hogy Istennek tetsző a gyülekezeti tettek sora, ha látja ezek gyümölcsét, az áldást. Pályájáról és az eklézsia folyton újuló életéről, színes programkínálatáról is kérdeztük.
A Nyírség és a Rétköz határán van a szülőföldje. Hittudományi tanulmányai kezdete óta – több mint két és fél évtizede – a kálvinista Rómában él. A hitbéli szolgálat mellett milyen más emberi, szellemi erők vonzották, vonzzák Debrecenhez?
Kisvárdán születtem. Egy szabolcsi faluban, Mándokon nevelkedtem. Már a gyermekkori családi kirándulások idején vonzott a város hangulata, lenyűgözött a Nagytemplom városképet meghatározó jelenléte. Azt üzente nekem Debrecen: nagyon jó reformátusnak lenni. Szüleim arra sarkalltak, hogy érettségi után itt folytassam tanulmányaimat. Bár akkor még nem gondolták, hogy a lelkipásztori hivatás lesz meghatározó számomra, mivel a családból én vagyok az első, aki erre a pályára kapott elhívást. 1997-ben kezdtem tanulmányaimat a hittudományi egyetemen. Megszerettem a várost, az itt élő embereket, otthon érzem magam. Óriási lehetőség számomra e lelki és szellemi központban hirdetni Isten Igéjét.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!