Hálát adok neked, Uram, hogy a te kezedben van a sorsom, előtted nincsenek titkaim, úgy látsz, ahogy vagyok! Régen féltem ettől, mert minden bukásom után görcsbe rándult gyomorral vártam, mikor jössz ítélettel, hogyan büntetsz meg bűneimért. Rettegve vártam, mikor sújt le rám karod, hiszen megérdemlem. Soha nem felejtem el azt a felszabadulást, amikor Igédből megértettem, az én Atyám nem ilyen! Elém futsz, ha látsz közeledni engem összetörten, meggyötörten. És amíg a félelem sohasem tudott távol tartani a bűntől, a megtapasztalt kegyelem, az elfogadás felett érzett hálám megváltoztatott engem! Hiszen többé dehogy akarok csalódást okozni neked! Köszönöm, hogy ilyen Atyám vagy!

Ámen!