A házasságkötés nálunk, reformátusoknál, de szent szövetség Isten és emberek előtt. Ha összeomlik vagy összetörjük, romok és kétségek maradnak utána. Nehéz újraépíteni magunkat.

Még nehezebb hinni abban, hogy van még lehetőség új, tiszta párkapcsolatot kialakítani. Lehet egy fedél alatt is külön élni évtizedeken át, amíg feltűnik egy harmadik, akinek jelenléte sietteti azt, ami már úgy is elkésett: kimondani, legalizálni, hogy meghalt a házasság. Csak a tehetetlenség tartotta fenn a látszatot. Ha már meghalt, dönteni kell tisztességes temetéséről. A fájdalma időt és gyászmunkát igényel. Nem célszerű ezért azonnal új kapcsolatba beleugrani, mert magunkkal visszük az előző hordalékát, sérelmét, meg nem bánt bűnét, ki nem tisztázott szennyesét, fel nem ismert tévedéseit.

– Mi van, ha nem Isten akarata ez a szerelmi kapcsolat? – kérdezi egy asszony, miközben öt éve együtt él valakivel. Nem mert elválni, pedig sokat szenvedett a férjétől. Azon gyötrődik, hogy bűnt követett el a nagy szerelem megtalálásával, akivel boldog lehetne. De a válás bűn, idézi: „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő” (Mt 19,9). Férje nem csalta meg, csak verte. Tépelődik, a bántalmazásról nincs bibliai passzus. Isten büntetésétől, egyháza szigorától fél. Nem tud tiszta helyzetet teremteni. Ne hivatkozzunk Istenre, ha nemet kellene mondanunk, elhagyunk valakit, vagy szerelembe esünk. Szabad akaratot kaptunk, nekünk kell dönteni. Jó, ha tudjuk és vállaljuk, hogy mit teszünk, Isten gyermekeihez nem méltó a fölfelé mutogatás.

Megtörtént, hogy egy pár felbontotta a házasságát, idővel azonban újra összeházasodtak. A különélés alatt derült ki, hogy elsőre nem jól kezelték a konfliktusokat, és rájöttek: fontosabb a kapcsolatuk, mint a problémák. Nem ott folytatják, ahol abbahagyták, hanem vállalják, hogy újratanulják egymást több hittel, több tisztelettel és több szeretettel. Isten segítségével. Megtörténik az is, hogy az első szerelem véget ér valami miatt, de később, más körülmények között, már érettebb és bölcsebb életkorban mégis kivirágzik.

A házassághoz intelligencia kell. Értelmi és érzelmi intelligencia. Hiába a diploma, a doktorátus is akár, ha nem tudják felismerni és kezelni a saját és a társuk érzelmeit, naponta megélhetik, hogy lehetetlen együtt élni. A spirituális intelligencia pedig önmaguk fölé emeli a párt, Isten jelenlétének tudatába. Szentsége erőterében lehet szentül kezelni, építeni és megújítani a kapcsolatot.