Sz. Tóth Ildikó azt mondja, jó tudni, hogy a kegyelem teológiai fogalmának szűkebb és tágabb értelmezése létezik: a gratia specialis, a különös és a gratia generalis, az általános kegyelem. – Az előbbi a Krisztusban hívőkre kiárasztott megváltó kegyelem. Az utóbbin értjük magát a teremtettséget is, hogy van anyagi világ, tér és idő. A létezésünk is kegyelem, hiszen Istennek nem volt rá szüksége. Ő önmagában teljes, nem tartozott a világgal senkinek. A kegyelem ugyanis nem „jár” és nem kötelesség, érdek sem fűződik hozzá. Jókedvből adják – magyarázza.

A KERESZTHEZ KÖTŐDIK

Az üdvtörténet folyamán végtelen sokszor rácsodálkozhatunk. – Hogy Ádám és Éva nem hal meg a bűneset után, az is kegyelem. Sőt már akkor elhangzik az első, az ősevangélium, hogy az asszony ivadéka egyszer majd a kígyó fejére tapos. Később, az özönvíz végén köttetik meg az első kegyelmi szövetség. Ami ott és akkor igazságos volt, ami járt: az özönvíz, a pusztulás. De a túlélés után, amikor bemutatják Nóéék az áldozatot, Isten megígéri, nem pusztítja el többé a földet az ember miatt.

Gyönyörű szimbólum a Mórijjá hegye is, ahol Ábrahámnak fel kellene áldoznia Izsákot, de végül kos adatik helyette. Ezen a hegyen épül meg később Jeruzsálem a Salamon templomával, ahol azután az a kos megáldoztatik újra és újra, minden Izsák, minden ember helyett. Mindez előremutat a Krisztusban adott kegyelemre. A lelkipásztor hangsúlyozza: a kegyelem a kereszthez kötődik, ha az Ószövetségben felbukkan, arra mutat előre. Arról, kinek adható kegyelem, az jut eszébe, amit Jézus mond Nikodémusnak a pusztai vándorlás alatt érkező mérges kígyókról: – A lázadásra válaszul jönnek a népre a kígyók. Az az igazságos. Az jár. Mégis, aki már tulajdonképpen a halálban van – megmarva, ítélet alatt –, ha felnéz a rézkígyóra, életben marad.