Különleges történelmi pillanatban lett a Magyarországi Református Egyház vezetője. Mi késztette arra, hogy igent mondjon a jelölésre? Váratlanul érte a felkérés?

Nem számítottam rá, hiszen a Zsinat tavaszi ülése előtt nem én voltam a lelkészielnök-jelölt, a meglepetésszerű változás később történt. Először megrendültem. Dunántúli püspökségem utolsó ciklusában vagyok, és a nyugdíj előtt már a szolgálatom átadására készültem. Balatonalmádi és Balatonfűzfő lelkipásztoraként még több időt vágytam volna a gyülekezeteimmel tölteni, mert nagyon szeretem őket. Végül a testvérek egyöntetű támogatása, a segítő szándék és a Zsinat egyhangú szavazata meggyőzött. Köszönöm az Úrnak, az Elnökségi Tanácsnak, a Zsinati Hivatalban dolgozó munkatársaimnak a sok biztatást, ugyanígy a gyülekezeteknek, lelkészeknek, gondnokoknak, presbitereknek. Mögöttem áll a feleségem, a gyermekeim, naponta igazodnak hozzám, hogy a munkámra koncentrálhassak. Csordultig telt a szívem az Úr megtartó kegyelmére való hagyatkozás és alázat mellett, tőle való örömmel, reménységgel és tettvággyal. Azért fohászkodom, hogy a következő két és fél évben, ebben a nyilvánvalóan átmeneti időszakban, elvégezhessem a rám bízott szolgálatot.