Mi változott a történelem tanulmányozása során?

Messzebbről kezdem, hogy eljussak a hiteles válaszig. A dédmamám – akitől először hallottam a hitről – 2011-ben távozott a minden élők útján. Tőle tudtam meg, hogy létezik Isten, akihez lehet imádkozni. A temetés utáni is tentiszteletre Major Istvánné lelkipásztor hívására ugyan elmentem, de ennek nem lett folytatása. A családunkban a templomba járás nem tartozott a vasárnapi elfoglaltságok közé. Azonban egy barátom révén napra pontosan 2012. március 15-én elmentem a templomba. Hihetetlen erő, öröm, szeretet ragadott magával. Utána egyre jobban megismertem a Bibliát, és az útmutatása szerint akartam élni. Idővel megértettem Jézus értem hozott áldozatát. Megváltozott az értékrendem. Érettségihez közeledve már meg mertem kérni Jézust, mutassa meg, merre haladjak tovább. Úgy fordítottam le magamnak az üzenetét, hogy a történelem tanulmányozása elhozza nekem a békességet. Így is lett, csak nem olyan formában, ahogy én azt gondoltam. Az Európa története nevű szakirányra kerültem. Itt bővebben megismerkedhettem a Biblia világával és a keresztyénség történetével az ókortól az újkorig. Kristálytisztán megértettem Megváltónk útmutatását, miért kellett az alapokkal kezdenem…

Nemsokára befejezi a mesterszakot, tudományos pálya körvonalazódik ön előtt. Ám lelki szemei előtt nem történelmi, hanem teológiai távlatok rajzolódnak ki. Vívódott-e az újrakezdés miatt?

Senki sem értette a családomban, miért nem indulok el a jelentős presztízsű történészi pályán. Még egyetemi éveim alatt tettem konfirmációs fogadalmat. Akkor csatlakoztam az ifjúsági csoporthoz, bibliaórai szolgálatot is vállaltam.

Többen nekem szegezték a kérdést, miért nem állok lelkipásztornak. Még nem érzem az elhívást, válaszoltam, és szinte egészen addig vártam a Teremtő szavára, amíg átvettem a diplomámat. Imában sokszor kérdeztem az Atyától, mitévő legyek.

Egymástól függetlenül három lelkipásztor kérdezte meg, nem érzek-e elhívást inkább a pásztori szolgálatra. A végső választ az a beszélgetés adta meg, amelyben egy lelkész a saját példáját hozta fel: ő is egymás után végezte el a két egyetemet. Ezzel végképp megszűntek a kétségeim.

A szokatlanul induló életpálya igazi példává nemesedett a Debreceni Református Hittudományi Egyetem másodéves hallgatói előtt. Nemcsak a kora miatt, hanem a megfontolt beszéde, mély lelkisége alapján is választották meg önt a hallgatói önkormányzat gyűlésének tagjává, mintegy képviselőjüknek a döntési és véleményezési ügyekben. Mit jelent önnek ez a megbízatás?

Hétköznapi sablonok helyett a saját félelmeim legyőzése jut eszembe. Göröngyös utat jártam be, de közben a lelkem szárnyalt. Mára nem készen kapott, hanem Jézus által formált személyiséget ismerhetnek meg bennem. Nincs két fajta véleményem: amit egymás között hallanak tőlem, ugyanazt képviselem a hallgatói önkormányzat gyűlésén is. Jézus munkatársaként készülök megjelenni a világban, földi értelemben társaim képviselete is ebből a küldetésből fakad.

Hogy képzeli el magát tíz év múlva palásttal a vállán?

A jövőképemet Isten formálja. Ma már ezt nem beletörődéssel, ha nem nagy örömmel fogadom! Neki személyesen rám is gondja van! Bárhová küld, meggyőződésem, hogy az szolgálja a javamat. Személyes ambíciómat félreteszem, legyen meg az ő akarata. Nem szeretném kitérő utakra pazarolni a kegyelmi időt. A doktori fokozatot később is megszerezhetem. Gyülekezeti lelkipásztor szeretnék lenni, erről meg győzött az egyhetes gyakorlati képzés a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközségben. Szeretnék hazamenni Hódmezővásárhelyre, mert a munka sok, a munkás viszont kevés…