Nagy Ákosné: Női jellemképek a Bibliából

(Református Lelkésznék Lapja, 7. évf., 3. sz., 1935. március)

1. Éva

(I. Móz 2, 3, 4. rész)

Amikor szent könyvünk első lapjait forgatom, úgy érzem, mintha májusi reggelen csodaszép kertben járnék. Minden él, minden örül! […] Milyen bűbájos lehetett az első tavasz, az emberi élet tavasza! S e sok gyönyörűség közepett ott áll a teremtés koronája, a daliás férfi és mellette a testéből való test, ifjú felesége. Milyen szép lehetett az első emberpár, ahogy kikerült az Alkotó kezéből! Isten képét viselték magukon. […] De a paradicsomi boldogság oly rövid ideig tart. A Sátán már ott leskelődik a kert sűrű bokrai mögött. Ott tekergőzik az álnok kígyó, hogy rábírja őket az első bűnre. […]

Milyen jó volna szóba se állani a Kísértővel! Ne lenne alkalma vágyat ébreszteni a tiltott dolgokra. […] Míg Isten útján járunk, paradicsomi boldogság a házasélet. Isten nélkül pokollá változik. A bűn nem marad büntetés nélkül. Az édes otthon örömei helyett fáradság, szenvedés, nyomorúság, bánat lesz osztályrészünk.

Az elveszett Éden boldogságának meleg sugara akkor ragyogja be újra az asszony szívét, amikor gyermekét szoríthatja karjába. […] „Nyertem férfiút az Úrtól!” – zendül fel az öröm Éva ajkán, s Kainnak nevezi elsőszülöttjét. (Kain = nyert, kapott.) De az anyaság örömébe is belevegyül valami fájdalmas, borongó sejtelem, s a második gyermek az Ábel nevet kapja. (Ábel = gyász, elmúlás.) A sejtés valóra válik. Az első anyai szívet is átjárja az éles tőr, megéri, hogy egyik fia a másik gyilkosává lesz.

Amikor gyermekünk bölcsője fölé hajolunk, úgy szeretnénk előre olvasni élete könyvében. […] Milyen komolyan kellene élnünk keresztyénségünket, hogy ők kicsiny koruktól kezdve a Krisztusban növekedhessenek! – Hallgassuk és szívleljük meg Urunk szavát: „Aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül – jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” (Mt 18,6)

(folytatjuk)