Milyen belső és külső tényezők készítették elő a bekövetkező tragédiát?

Közvetlenül a mohácsi csata előtt érdekes nemzetközi helyzetkép rajzolódott ki: I. Ferenc francia király titkos megbízottja megegyezett a török szultánnal, hogy utóbbiak a Habsburgok gyengítése érdekében megtámadják Magyarországot. Arról nincs biztos adatunk, a magyar királyi udvar tudott-e erről. Ma már viszont látjuk: közvetetten éppen a Habsburgok miatt érte az országot ekkora támadás. A lengyel király 1525-ben békét kötött a törökökkel, ez azért is érdekes, mert az akkori magyar király, II. Lajos félig lengyel, félig cseh volt. Ebben az érdekes nemzetközi kontextusban sújtottak le hazánkra a török hadak. Szapolyai János 1522-ben kétszer is legyőzte a Havasalföldön a törököket, míg Tomori Pál 1523-ban a ruméliai pasát, így gondolhatták azt a kortársak, nem olyan veszedelmes ez a támadás. A határainkon belül több feszültségforrásról tudunk.

Még az 1505-ös rákosi országgyűlés kimondta, hogy csak magyar uralkodót lehet megválasztani, ennek ellenére II. Lajos került a trónra. Ez még nem is lett volna akkora baj, viszont amikor Szulejmán szultán 1521-ben kétszer is elküldte a követeit, a magyar uralkodó nem fogadta el a békeajánlatát. Az igaz, hogy Szulejmán adót kért, viszont ez nem volt nagy összegű, inkább jelképes, az ország egyszerűen ki tudta volna fizetni. Akkor követtek el súlyos hibát, amikor elutasították Szulejmán békéjét, és nem vették komolyan a fenyegetést. A másik viszály a rengeteg külföldi tanácsadó jelenlétéből fakadt, akik leginkább Habsburg-pártiakként tevékenykedtek a magyar udvarban, ez szintén Lajos személyéhez köthető. Nem szabad elfelejtenünk, hogy kettős sógorságban állt az osztrák uralkodóházzal, az ő felesége Habsburg Ferdinánd húga, míg Lajos nővére Ferdinánd felesége volt. Az osztrákok ilyen erős befolyása miatt egyet nem értés jellemezte a királyi udvar és a magyar nemesség kapcsolatát.

Hadtörténeti szempontból milyen jelentősége van a mohácsi ütközetnek a magyarságra nézve?

Ebből a szempontból nincs különös jelentősége, hiszen a csata közben mind a két fél követett el hibákat. A törökök nem egy időben érkeztek a csatatérre, például az anatóliai erők késve értek oda, nem tudtak idejében felfejlődni. A magyaroknál talán a legnagyobb mulasztásként azt tartjuk számon, hogy amikor Tomoriék észlelték a török sereg időlegesen hiányos voltát, azonnali lépés helyett hosszan tárgyaltak a királlyal, és ez időveszteséget jelentett. Mind a két részről előfordultak taktikai hibák. A törökök a győzelem után ki is vonultak Magyarországról. Szeptemberben ugyan elfoglalták Budát, de már októberben kiürítették az országot. Ők sem gondolták volna, hogy a magyar királyi had megsemmisült. Nem is a had megsemmisülése volt a legnagyobb gond, hanem a csata politikai következményei.

Jól értem, hogy a mohács utáni politikai viszályok nyitották meg az utat a törökök visszatérése előtt?

Igen, hiszen a törökök elismerték Szapolyai királyságát, sőt visszaadták a Szent Koronát, és lényegében elismerték a Magyar Királyságot, ameddig az adót fizet. Akkor következett a kettős királyválasztás, miután a török hadak elhagyták az ország területét. November 11-én az ugyan hiányos, de jogszerű országgyűlés megválasztotta Szapolyait, majd decemberben tizenhét főúr egy csoportot alkotva Habsburg Ferdinándot szintén elismerte magyar királynak. Igazán törvényes a korábban megválasztott Szapolyai lett volna, mert őt mégiscsak az országgyűlés nevezte ki, Ferdinándot meg csupán főurak egy csoportja.

Melyek a legnagyobb tévhitek a mohácsi ütközettel kapcsolatban?

Rengeteg tévhit létezik. Az egyik az, hogy az erdélyi had tudatosan késve érkezett, mert nem akart részt venni a csatában, és inkább a törökök pártján állt, mintsem a Magyar Királyságén. Az is hamis állítás, hogy Tomori Pál meggondolatlanul cselekedett. További tévhit, hogy a magyar főurak ne akartak volna harcolni. Az utóbbi két állítást a török forrás is megcáfolja. Kemalpasazádé török történetíró a krónikáiban méltatta Tomori bátorságát, azt mondja: „Ugyan gyalázatos gyaur, de bátor gyaur. Ha lándzsájának nyelve lenne, sokat mesélne a csatáról.” És lehet, hogy a magyar főurak széthúztak, viszont az élen lovagoltak a csatában, nem futottak el gyáván, ott, az ütközetben vesztették életüket.