Az április végi nap kora délelőtti óráiban megtelt a templom előtere határon túli és itthon élő testvérekkel. Szakemberek, intézményvezetők, lelkészek és a téma iránt érdeklődők gyűltek össze, és már a programok kezdete előtt lelkesen diskuráltak, megosztották egymással a tapasztalataikat.

AZ ALÁZAT ÉS A BIZALOM EGYÜTTES HANGJA

A szeretetszolgálat külügyi munkatársa, Derencsényi Anna az esemény moderátoraként felvezetőjében kitért arra, milyen nagy a jelentősége annak, hogy a Kárpát-medence különböző pontjairól ennyi református testvér együtt gondolkodhat a fogyatékossággal élők helyzetéről. Tájékoztatása szerint a résztvevők Magyarország, Szlovákia, Románia, Ukrajna, Szerbia és Horvátország területéről érkeztek.

Az áhítatot Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke tartotta. Az elmélyülés igei hátterének a tíz leprás meggyógyításának Lukács evangéliumából ismert történetét hozta. Három gondolatot emelt ki: az egyik a tíz beteg eredeti helyzete, a kilátástalanságuk arra, hogy valaha is kiléphessenek az adott körülményekből. Másodikként azt hangsúlyozta, hogy valójában nem történik kézzelfogható gyógyítás a történetben. Amikor a betegek elindulnak, rábízzák magukat Jézus szavára, és miközben teljesítik azt, amit mondott nekik, folyamatosan gyógyulnak. Az életünkben sokszor azonnali megoldásokat keresünk, ez a történet pedig a türelemre és az úton maradásra hívja fel a figyelmünket. A harmadik üzenetként a hála fontosságára mutatott rá. Kevesen köszönik meg az Úrnak akár utólag is, amit tett értük. A diakóniai szolgálatban talán különösen is szükséges ez, valamint az, hogy rájöjjünk, mennyi hálával tartozunk Istennek.

Az igei szolgálat után Géresi Róbert püspök és Czibere Károly főigazgató aláírta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Magyar Református Szeretetszolgálat közötti megállapodást, amelyet a gyermekjólét, a gyermekvédelem, a fogyatékosügy, a felzárkózás, az idősellátás és a társadalmi missziók területén tervezett szorosabb együttműködés érdekében kötöttek.

Czibere Károly beszédében kiemelte az ehhez hasonló találkozások fontosságát. – A mi szolgálatunkat az különbözteti meg a világiaktól, hogy ugyanabból a forrásból merítünk, Krisztusból, az ő dicsőségére cselekszünk – fogalmazott. Hangsúlyozta, milyen felemelő látni azokat a munkákat, amelyeket Isten engedett elindulni, beleértve azok küzdelmeit és sikereit egyaránt, és természetesen az ott dolgozókat.

Szakmailag is össze kell kapcsolódniuk az egyháztesteknek, hiszen különböző fejlesztések valósulnak meg, és hitben, szakmában, minőségben, ellátásban is tudnunk kell gyarapodni. Elemi, hogy ezek a párbeszédek ne csupán a konferenciák alkalmával folyjanak, hanem a református egyház tagjai mindig számíthassanak egymás segítségére.