Izráel törzsei a honfoglalás után külső és belső nehézségekkel küzdöttek. A letelepedés új kérdéseket hozott: meg kellett védeni a földjüket, mindennapi ételüket csak szélsőséges időjárási körülmények között tudták előteremteni. A hit próbája ez az időszak, hiszen a környező népek mindent megtettek, hogy nehéz helyzetbe juttassák az olykor egymással is konfliktusba kerülő izráeli törzseket. A bálványokhoz, más istenekhez való odafordulás rámutatott a belső problémákra. Isten ezek között a nehézségek között időről időre bírákat hívott el, hogy megmentse népét: „…bírákat támasztott az Úr, és azok megszabadították őket fosztogatóik kezéből.” (Bír 2,16)

Gedeon ezen időszak egyik kiemelkedő bírája, akit az Úr angyala mindennapi munkavégzése közben látogatott meg: „…Gedeon éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől.” (Bír 6,11) Az angyali köszöntés előre jelezte, hogy a kiválasztottra nagy feladatok várnak: „Az Úr veled van, erős vitéz!” (Bír 6,12) Ő azonban ezek után sorolta azokat a kérdéseket, amelyek őt és kortársait nyomasztották: „Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor azt mondták, hogy az Úr hozott föl bennünket Egyiptomból?” (Bír 6,13)

Elvettetésként élték meg a próbákat, valamint saját engedetlenségeik következményét. Gedeon pedig, ahogyan Isten elhívottai máskor, megretten a nagy küldetés előtt. Oltárt épít, áldozatot mutat be, az igaz Isten tiszteletének küldetésével száll harcba a külső és belső ellenséggel. Habár élete végét bálványimádás keretezi (Bír 8), mégis a hithősök nagy láncolatában tartják számon (Zsid 11,32). Az új esztendőben énekünkkel együtt valljuk: az Úr „állít Gedeont melléd, / Általa harcodban megvéd, / Szent igéjét és téged.” (RÉ 589,1)