Te szoktál zsebpénzt kapni? Ha még nem, akkor biztos gondoltál rá, milyen jó volna, ha lenne saját pénzed. Bármit megvehetnél, amit csak szeretnél. Édességet, nasit vagy azt a klassz játékautót, amelyiket a legutóbb kinézted a katalógusból. De lehet, hogy rajzolni, festeni szeretsz, és megvennéd a százdarabos színesceruza- vagy filckészletet.

Esetleg a babagyűjteményedet gazdagítanád. Mindegy, a pénzen sok mindent lehet venni, amire vágyik az ember. Főleg, ha felnőtt és gazdag. Élhet palotában, járhat luxusautókkal, beutazhatja az egész világot. Akinek sok a pénze, annak biztosan jó dolga van... Legalábbis így gondoljuk.

Mert sok minden van, amit nem lehet pénzen megvenni. Gondolj csak bele, milyen lehet gazdagnak lenni, ha senki sem szeret! Ha egyedül ülsz egy nagy házban, és nincs, aki megöleljen. Vagy ha gyógyíthatatlan, súlyos beteg vagy. Hiába van rengeteg pénzed, senki sem tud meggyógyítani.

Vagy ha olyan szomorú vagy, hogy még a legfinomabb étel sem ízlik. Hiába van szép kerted, úszómedencéd, hiába járhatod be a világot. Csak ülsz az elsötétített szobában, és szomorkodsz. A pénz nem minden. De ha nincs, nagyon tud hiányozni. Főleg, ha valaki tényleg nagyon szegény. Akkor egy-egy garassal is megelégedne, amin egy kis kenyeret vehet.

De talán a legszomorúbb sorsa annak van, aki szegény is, beteg is. Mint az a férfi, aki a jeruzsálemi templom kapujában koldult nap mint nap. Születése óta nem tudott járni. Minden reggel odavitték, és ott ült egész nap.

Nem volt más választása. Nem tudott dolgozni, nem tudott sehova menni. Abból élt, ha valaki dobott neki néhány garast. Az egész életét azzal töltötte, hogy pénzt kért az emberektől.

Azon a napon is ott koldult, amikor Péter és János arra ment. – Adjatok nekem valamit! – szólt feléjük. Péter nem sietett el mellette, mint sokan mások, hanem megállt. Ránézett.

Vajon mit adhatna ennek az embernek? Pénze neki sem volt. Pár fillér sem, amit odavethetett volna neki. De még egy darab kenyér sem volt nála, amellyel jóllakathatta volna. Semmi olyasmi, amit ez az ember várt tőle. De tudta, hogy a koldusnak nem pénzre van igazán szüksége. Nem is kenyérre.

Hanem valami másra. – Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked – mondta –, a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!

Megfogta a férfi jobb kezét, és felsegítette. És abban a pillanatban a férfi lába és bokája megerősödött. Felállt. Óvatosan tett egy lépést. Aztán még egyet. Aztán szökkent egyet. Járt! Örömében ugrándozni kezdett, és dicsőítette Istent a hatalmáért.

Mert Isten sokkal többet adott neki, mint amit el tudott volna képzelni. Jézus Krisztus nevében meggyógyult. (Az apostolok cselekedetei 3. fejezete alapján.)