A montreali Mount Royal városrészben álló templomba belépve nem könnyű eldönteni, hogy az ember Kanadában jár-e vagy valahol a Kárpát-medencében. A falon a Magyarországi Református Egyház címere függ, mellette a magyar és a székely zászló, az igehirdetés az anyanyelven hangzik, és a gyülekezet ma is ugyanazt a kálvinista örökséget őrzi, amelyet az elődök hoztak magukkal az óceánon túlra. Mindez abban a városban, ahol száz évvel ezelőtt még senki sem sejthette, hogy ez a közösség egyszer az ott új hazát lelők egyik legfontosabb összetartó erejévé válik.

Pedig Montreal sok tekintetben meglepő helyszíne az emigráció történetének. Amikor Kanada az 1920-as években megnyitotta kapuit a bevándorlók előtt, hazánkfiait elsősorban a préritartományok felé irányították. A jobb munkalehetőségek és az élénkülő gazdaság azonban egyre többeket vonzottak a Québec tartományi nagyvárosba, ahol néhány év alatt számottevő diaszpóra alakult ki.

A közösségben hamarosan megszületett az igény a lelki otthonra. Ennek megvalósulása összeforrt Fehér Mihály nevével, aki debreceni és princetoni tanulmányai után érkezett a kanadai városba, és megalapította a gyülekezetet. A következő négy évtizedben nem csupán lelkipásztora, hanem egyik legfontosabb szervezője is lett az itt újrakezdő honfitársai életének. Nemrég előkerült hagyatékában levelek, kéziratok és dokumentumok tanúskodnak arról, milyen hatalmas munkát végzett az első nemzedékek között.