A TISZA KÉT PARTJÁN

– Nekünk olyan természetes a szoros kötelék, mint a levegővétel – mondja Csoma Zoltán, Szatmárcseke polgármestere, református főgondnok. Tizenöt éve a Tisza közepén, egy hajón írta alá a testvértelepülési szerződést badalói kollégájával. Mindketten ladikkal érkeztek, majd az aláírás után visszaeveztek a saját partjukra. A két falu azóta is tartja a kapcsolatot. – Fel sem tűnik, hogy a szilvalekvárfőző verseny nemzetközi, hiszen a „külföldi” Badaló is indít csapatot – teszi hozzá. A családok gyakran vendégeskednek egymásnál.

Csakhogy a családi asztalok mellől egyre többen hiányoznak. A háború kezdete óta sok kárpátaljai férfi a mozgósítástól tartva nem megy át Magyarországra. A néhány száz méteres távolság helyett egyébként is a kijelölt határátkelő felé kell kerülni. A polgármester számítása szerint harminckilenc kilométer az út, közben két katonai ellenőrzőpont és a határátlépés ügyintézése vár az utasokra. A régóta ígért Tisza-híd ugyanis máig nem épült meg. A férfiak közül többen a szeretteik temetésén sem vehetnek részt végig: a háznál felravatalozott halottól még elbúcsúznak, de a sírig már nem mindenki mer elmenni.