Tisztesség és józan mértéktartás legyen a nők megjelenésében és magatartásában a gyülekezeti alkalmakon – figyelmeztet az apostol. Miért volt szükség ilyen konkrét útmutatást adni az asszonyoknak, sőt, megszorítást? Mert baj volt. Tévtanítók veszélyeztették a közösséget és a tagok keresztyén életvitelét. Megtévesztő lelkű emberek ördögi tanításokkal káros, család- és életellenes beszéddel bomlasztottak (lásd 1Tim 4,1–3). Ha sikerül eltántorítani őket – főként a nőket – a házasságtól és a gyermekszüléstől (női hivatásuktól), hogy eksztatikus, rajongó vallásosságba merüljenek el, az végzetes irányba vitte volna nemcsak a saját családi életüket, hanem általában a keresztyénséget. Ezért ad hallgatási parancsot a megtévesztetteknek. „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.” (2,12)

Azóta a gyakorlatban éppen a tanítást nem vitatja el senki a nőktől az egyházban. Sőt, gyermekek és asszonyok közötti szolgálatra kifejezetten őket kérik. Csak a liturgikus istentiszteletet tiltanák tőlük. Miért is? Természetesnek vesszük, hogy lehetnek, sőt legyenek tanítónők minden szinten, talán már az egyetemeken is – de nem a templomban. Több tudományág igazolja a tényt, hogy a gyermekek a legérzékenyebbek és legfogékonyabbak. Életük első éveiben életre szóló bevésődéseket, útravalót kapnak a világról, a Bibliáról és főként Istenről. És helyesnek tartjuk ezt a szolgálati feloszlást.

A mondat második fele a nők uralkodására utal. A lelkipásztori szolgálat azonban nem uralkodás, hanem Krisztus követésében végzett szolgálat. A vezetés az egyházban nem hatalomgyakorlást, hanem felelősségvállalást jelent. Ki-ki uralkodjék önmagán – az egyházon pedig Krisztus.

Ami ezután következik, ha lehet, még furcsább, mint ha a gyermekszülés az üdvösség útja lehetne: „Mégis megtartatik a gyermekszüléskor…” (15) Ez abban a konkrét, problémás helyzetben adott határozott irány mutatást. Fájdalmas lehet azoknak, akik nem szülhetnek, pedig szeretnének. De a levélnek nem ez a célja. Mindig vizsgáljuk meg az adott Igét az Újszövetség középpontjához, Jézus Krisztushoz mérve! Ő gyógyító nyitottsággal felemelte a nőket. Egyiküket Ábrahám leányának nevezte (Lk 13,16). Kora férfitársai Ábrahámnak csak fiairól tudtak… Feltámadása első apostolai is nők voltak. (Folytatjuk.)