Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor felszólítása, „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk a Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Ötszáz évvel a mohácsi csata után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. A Mohács-Kölked Református Társegyházközség múltját és jelenét bemutató riportból kiderül, miként kapcsolódik össze a történelmi emlékezet, a reformáció öröksége és a gyülekezet mai megújulása.
Abban az esetben, ha egy gyerek fejlődése eltér az átlagostól, a családok számára a bizonytalanság a legnagyobb nehézség. Ezért vágyhatnak olyan nagyon a diagnózisra – csakhogy a segítség nem abban rejlik.
...a nők uralkodására utal. A lelkipásztori szolgálat azonban nem uralkodás, hanem Krisztus követésében végzett szolgálat. A vezetés az egyházban nem hatalomgyakorlást, hanem felelősségvállalást jelent. Ki-ki uralkodjék önmagán – az egyházon pedig Krisztus.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Timóteusnak írt első levél utolsó fejezete kijózanító. Az apostol a gazdagság vágyát romlásba döntő csapdának nevezi, kísértésnek: A pénz szerelme „minden rossz gyökere”, szól az intés, akit mégis ez a vágy vezérel, az önmagának okoz fájdalmat (1Tim 6,7–10). Borzasztó felismerés vár rá, mindent odaadott, valódi emberi érzéseknek alig-alig maradt hely a szívében.
Mi késztet embereket arra, hogy akár Rotterdam mellől, ezerötszáz kilométert megtéve Abaújvárra utazzanak? A magyar– szlovák határ menti apró faluba idén ezren érkeztek a LelkesítŐ7re. A legtöbben visszatérők, de mindig találunk olyanokat is, akik először vesznek részt, mert úgy hallották: itt nemcsak egymással, hanem Krisztussal is lehet találkozni.
Lantos, ami lírai (költészet, költő), és jelenti az énekét hangszerrel kísérő középkori zenészt is. E rovat a szót elsősorban az első, azaz melléknévi értelmében veszi, református hitű, klasszikus poéták verseit ajánlva az olvasók figyelmébe. S arra keres választ: miért szép, mitől örök érvényű a választott költemény.
A lelkünk háza ezért hasonlíthat a Kékszakállú herceg várára, amelynek hét ajtaja mögött lényének gyötrelme rejtőzött. Nem kellene ennek így lennie, ha lelkünk mélye nem valamiféle keserédes lomtár, hanem a szentek szentje volna. Hajdan a szent sátor, majd a templom mélyén volt ama szentély, ez a titokzatos hely, ahol Isten dicsősége, a Lélek jelenléte bizonyos volt népe számára.
Nem biztos, hogy a mindennapi tapasztalatunk ezt mutatja. A barátságok, családok, közösségek megerősödése helyett nemegyszer a különböző képernyőkön elérhető tartalmak fogyasztásával eltöltött rengeteg idő válik problémaforrássá. Merre tart ebben a sokfelé futó, változó valóságban a mi egyházunk?
Sírok a sírókkal, örülök az örülőkkel, segítek fölemelni a lankadt kezeket, de a végső döntés nem az enyém – vallja Vassné Baki Ilona, Érd-Parkváros nyugalmazott lelkésze, aki világéletében drogfüggő fiataloknak, magányosoknak, hajléktalanoknak nyújtott támogatást, egy ideje pedig fogyatékossággal élőknek is. Olyanoknak, akik korábban sosem találkoztak Istennel.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
Milyen jó mozogni! Olyan jó, hogy az ember észre sem veszi, milyen nagy ajándék ez. Csak akkor, amikor nem teheti. Mondjuk egy hosszú autóúton, amikor be vagy kötve az ülésbe. Az borzasztó tud lenni, mert órákon keresztül csak ülni kell, és ülni.
Fennállásának huszadik nyarán újra meghirdeti az egyik legrégebbi és legfontosabb kezdeményezését, a tanszergyűjtő akciót a Magyarországi Református Szeretetszolgálat. Az elmúlt két évtized tapasztalata azt mutatja, hogy az iskolakezdés minden évben jelentős anyagi terhet ró a családokra, különösen azokra, amelyek már a mindennapokban is számos nehézséggel küzdenek.
Amikor több láda meggy befőzése vár ránk, mindig jól jön egy kis ösztönző finomság, különösen, ha gyerekekkel állunk neki a lédús, érett szemek magozásának. A könnyed, joghurtos, mégis édes és mákos tészta keveréke a savanykás gyümölccsel kihagyhatatlan akár befőzés közben, akár utána – valójában bármikor.
Szerintem a sport is ajándék Istentől: nem természetes, hogy van testem, képességem, amely lehetővé teszi a mozgást. Ez az ő kegyelme nélkül nem valósulhatna meg. Egyfajta misszióként is tekintek rá, a sport ugyanis fegyelemre tanít, kitartásra, építi a jellemet, és megélhető benne a közösséghez tartozás.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor felszólítása, „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk a Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Ötszáz évvel a mohácsi csata után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. A Mohács-Kölked Református Társegyházközség múltját és jelenét bemutató riportból kiderül, miként kapcsolódik össze a történelmi emlékezet, a reformáció öröksége és a gyülekezet mai megújulása.
