Gyöngyvért már gyerekkorában is érdekelte a misszionáriusok élete, más népek, kultúrák megismerése. Ő maga főiskolásként érezte először Isten hívását erre a munkára. – A budapesti pasaréti gyülekezetben láttam először igazi misszionáriust, előadást tartott Pápua Új-Guineáról. A beszámolója után felszólította a hallgatókat, vizsgálják meg, őket is hívja-e Isten erre a szolgálatra. Bátorított minket, hogy ha így van, mondjunk igent, és az Úr tovább fogja készíteni az utat. Úgy éreztem, rólam beszél, de nem szívesen szakítottam volna meg a tanulmányaimat. Másrészt a kommunizmusban nőttem föl, nem volt pénzem, el sem tudtam képzelni, hogyan juthatnék el missziós területre – kezdi Gyöngyi.

– Elkezdtem imádkozni, hogy ha Istentől ered ez a vágy, ne aludjon ki bennem a tűz. A hátralévő két főiskolai évben így is történt, majd diplomázás után lehetőségem nyílt, hogy részt vegyek a Liebenzelli Misszió képzésén. Az ösztöndíjam csak egy évre szólt, de a következő évben újra megpályáztam, és mivel rajtam kívül nem jelentkezett senki, ismét bejutottam, majd a harmadik évben is.

Gyöngyvér tehát teljes kiképzést kapott, amely egyéves gyülekezeti gyakorlattal zárult. A német Edgar húszéves korában jutott hitre, ezután kezdett teológiai tanulmányokba. Ifjúsági lelkésznek készült, majd egy Ige megszólította. – Akkoriban olvastam a római levél 15. részét, amelyben Pál olyan helyre készül, ahol még nem hirdették az evangéliumot. Ezután levelet kaptam egy Ecuadorban dolgozó misszionáriustól, akitől megtudtam, némelyik ottani városban tizenöt-húszezer ember él, és nincs gyülekezet. Rádöbbentem, nekem is olyanok között kell hirdetnem az Igét, akikhez nem jut el – emlékezik vissza. Gyöngyvérrel a Liebenzelli Misszió bibliaiskolájában ismerkedtek meg, a kiképzés utolsó félévében szökkent szárba köztük a szerelem.

– Amikor eljöttem Magyarországról, az evangélium hirdetésének vágya élt a szívemben, nem aggasztott volna, ha egyedül maradok. Nem számítottam rá, hogy Isten még férjet is készít – mosolyog Gyöngyi.

AZ ISTENTŐL VALÓ ELSZAKADÁSUKBÓL FAKADT MINDEN PROBLÉMA

Ecuadorba – ahová a Liebenzelli Misszió küldte őket – már házaspárként, néhány hónapos kisbabájukkal utaztak. A megbízásuk négy évre szólt, később újabb négyéves ciklusokkal hosszabbították meg. Eleinte egy másik misszionárius párnál laktak, akik sokat segítettek nekik. Kezdetben a spanyol nyelvet kellett elsajátítaniuk, valamint a helyi kultúrát és gondolkodásmódot megismerniük.

Az első időszakban nagyobb városokban dolgoztak, később vidéki településeken is. – Gyülekezetet alapítottunk, bibliaiskolai képzést tartottunk lelkészeknek és laikusoknak, gyerekklubokat és ifjúsági táborokat szerveztünk, szociális projekteket koordináltunk – sorolják. Munkájuk apró lépésekkel indult: először néhány fős házi körben kezdték hirdetni az Igét. Ezt egy helyi család szervezte, akiknek a fia korábban csodálatos módon meggyógyult.

– A Szentlélek már az érkezésünk előtt elkezdett munkálkodni közöttük, és nyitottá tette őket az igehallgatásra – vallja Ede. A kis csoporttal péntek esténként gyűltek össze beszélgetni, aztán jöttek a szomszédok, rokonok is – így indult el az első gyülekezetük.