...más igeszakaszokat is megvizsgálni, ahol hasonló intelmeket ír Pál apostol az asszonyokról. Az első korinthusi levélben olyan gyülekezetben kellett rendet teremtenie, ahol különböző kulturális hátterű – zsidó és pogány – keresztyének éltek együtt. Hogyan lehet a kettőt egy közösségen belül összebékíteni? A görögök között voltak prófétanők, akiknek nem tiltotta a nyilvános szereplést, mégis valószínű, hogy Pál a gyülekezet jó rendjét és a kívülállók előtti hitelességét tartotta szem előtt (lásd 1Kor 11,1–13). A későbbi fejezetben viszont azt mondja, hogy hallgassanak az asszonyok az összejöveteleken: „Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja.” (14,33–34)

Ebben a fejezetben tárgyalja a különböző lelki ajándékokat, közöttük is hosszan a nyelveken szólást, amelyet a korinthusiak különösen kedveltek. Az ugyanis, ha nincs, aki megmagyarázza, rendetlenségnek hat a kívülről érkező számára. Nem érti, csak a zűrzavart tapasztalja. Egyes bibliamagyarázók itt a kérdezősködésre, hétköznapi beszédre, beleszólásra vonatkoztatják a tiltást, mint ami az áhítatot, az istentisztelet jó rendjét zavarja, de az apostol a nyelveken szólás gyakorlását is korlátozza.

A levél egy korábbi fejezetében tehát, amelyben az úr vacsorai gyakorlatuk miatt is feddi a gyülekezetet, azt írja: „És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.” (11,5) Eszerint természetes, hogy a nők prófétálnak és imádkoznak, de be kell fedni a fejüket. A teremtés sorrendjére utal itt is: „…a férfi Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.” (7) Ezzel a teológiai érveléssel részletezi azután a férfiak és a nők hajviseletét. (Érdekes lenne ennek hagyománytörténetét is nyomon követni.)

Pál hangsúlyozza, hogy „az Úrban” a férfi és a nő egymásra utalt: „Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van.” (11–12) Ez a kölcsönös egymásra utaltság fontos ellensúlyt jelent a teremtési rendre való hivatkozás mellett, és arra emlékeztet, hogy Krisztusban egyik nem sem értelmezhető a másik nélkül. Ezt a gondolatot erősíti meg a galatáknak írt levél is, ahol Pál hangsúlyozza: „Krisztusban nincs […] férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok…” (Gal 3,28) Az apostol egyéb ként is elismerte a nőket mint munkatársait a gyülekezetekben (lásd ApCsel 18,26; Róm 16,1–16).