Az elmúlt hónapokban imaösvények, gyülekezeti alkalmak és más kezdeményezések hívták a reformátusokat arra, hogy újragondolják személyes és közösségi imaéletüket. A félidejéhez érkezett imádság éve legnagyobb eseményét októberre tervezik: egy hét imádság, amelyen százhatvannyolc órán át egymást váltják majd a könyörgésben a református gyülekezetek.

– Az egyházunk utóbbi éveiben rengeteg olyan esemény történt, amely azt kívánta, hogy 2026-ban valamilyen lelkiségi téma kerüljön a középpontba. Ráadásul ez az év két választással is terhelt, miközben az egyház hozza magával az előző évek önreflexióra hívó belső valóságát. Lehetett volna akár a bűnbánat vagy a bűnvallás éve is – idézi fel Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának vezetője.

– Mégis úgy érzem, az imádság éve jól eltalált tematika, nem emberi leleményességből, hanem Isten vezetése nyomán. Azért, hogy végre el tudjunk csendesedni, a nagy magyarázkodások és szövegek helyett hallgatni, hogy Isten megszólalhasson közöttünk – magyarázza. Hajdú Zoltán Levente szerint a csend nem passzivitás vagy visszahúzódás, ellenkezőleg: olyan lelki tér, ahol az ember végre nemcsak beszél Istenhez, hanem figyelni is kezd rá.

– Sokszor azt hisszük, hogy az imádság ennyi: én beszélek, Isten pedig meghallgat. Pedig mindig párbeszéd. Viszont akkor hallom meg a másikat, ha én nem szólalok meg. Ezért gondoljuk úgy, hogy a csend nem megtorpanás. Minden lelki offenzíva innen indul. Ha nem csendesedünk el, könnyen lehet, hogy számtalanszor beszélünk Istenről, de egyre kevesebbet beszélünk vele – jelenti ki a Missziói Szolgálat vezetője.