Az AI ma már része az oktatásnak, az egyházi adminisztrációnak és a kommunikációnak, használják a munkahelyek, sőt egyre közelebb kerül a legszemélyesebb kapcsolatainkhoz is. Használata ezért nem csupán technikai kérdés. Miközben feladatokat bízunk rá, arról is döntünk, milyen felelősséget őrzünk meg magunknak, és mi az, amit csak az embernek érdemes elvégeznie. Éppen ezért tartottuk fontosnak, hogy a konferencia tanulságait a napi tudósításokon kívül is megosszuk olvasóinkkal. A különböző előadások végül ugyanahhoz az alapkérdéshez vezettek: mire hivatott az ember a mesterséges intelligencia korában?

Sok feladatot gyorsabban és hatékonyabban végez el az embernél, ettől azonban még nem lesz sem emberibb, sem bölcs. Az előadók egyetértettek abban, hogy nem kell félni tőle, de isteníteni sem szabad. Gér András lelkipásztor szerint a technológia akkor szolgálja az embert, ha felszabadítja arra, amit csak emberként érdemes megtenni. A kérdés tehát nem pusztán az, mire képes egy algoritmus, hanem az is, mit tesz velünk a használata: felszabadít vagy helyettesít?

Az AI sok olyan feladatban jelenthet valódi segítséget, amely nagy mennyiségű információ feldolgozását, rendszerezését vagy ismétlődő munka elvégzését igényli. Németh Balázs lelkipásztor, gépészmérnök példaként említette a beszámolók és jelentések elkészítését, a pályázati kiírások összefoglalását, a szociológiai felmérések feldolgozását, a kommunikációs és közösségimédia-feladatokat, valamint az oktatásban használható ötletek kidolgozását. A személyre szabhatóság is nagy lehetőség: az AI adott feladathoz, célcsoporthoz vagy tudásszinthez igazodó ötleteket adhat.

Czeglédi Péter Pál lelkipásztor saját tapasztalatai alapján beszélt arról, hogyan vonta be lelkészi munkájába az AI-t. Nem az igehirdetést íratja meg vele, hanem az elkészült szövegről kér visszajelzést különböző teológiai vagy nemzedéki szempontok alapján. Mint mondta, ez segíti abban, hogy más nézőpontokra is rányíljon a szeme, így jobb igehirdetővé váljon.

Csáki-Hatalovics Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) kancellárja rámutatott: az AI sebessége és a válaszok pontosságának aránya lenyűgöző. Előadásában kiemelte: szakmai kérdésekben a válaszok helyessége meghaladja a kilencven százalékot. A szakember ugyanakkor arra figyelmeztetett: az AI által adott válaszok statisztikai alapon születnek, ezért a meggyőzőnek tűnő eredmény sem jelenti azt, hogy helyes. Éppen ezért az ellenőrzés felelőssége megmarad. Csak akkor lehet megbízható segítség, ha a használója képes megítélni és ellenőrizni a válaszait.

A konferencián több előadótól elhangzott különösen fontos mondatként: „A feladatot delegálhatjuk, a felelősséget nem.” Ez különösen élesen jelenik meg az igehirdetés kérdésében. A prédikáció ugyanis nem pusztán jól megszerkesztett szöveg. Németh Balázs lelkipásztor szerint a lelkész számára maga a prédikáció megírási folyamata is lelki és szellemi munka: miközben készül, maga a lelkész is formálódik. Czeglédi Péter Pál hasonló határt húzott meg: az igehirdetés kreatív, alkotó részét nem bízza az AI-ra. Az Ige és az igehirdető személye nem választható el egymástól. Vagyis nem az a kérdés, használjuk-e vagy sem, hanem hogy tudjuk-e, melyik munkát lehet a gépre bízni, és melyik az, amelyben éppen a személyes felelősségünk, hitünk és jelenlétünk a lényeg.

KÖZÉPPONTBAN A GYERMEKEK ÉS AZ OKTATÁS

A tanácskozás visszatérő kérdéseként hangzott el: mit tesz az emberrel az AI használata? Különösen élesen jelent meg ez a gyermekek és a képernyőidő kapcsolatában. Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter, a Bethesda Gyermekkórház főigazgató-helyettese a képernyőhasználat fejlődésre gyakorolt hatásairól beszélt. A túl sok képernyőidő összefügghet a mozgásos, nyelvi, kognitív és érzelmi fejlődéssel, miközben a telefon nem tanítja meg a gyermeket az érzelmei szabályozására: sokszor csupán eltereli a figyelmét. Az unatkozásnak ezzel szemben fontos szerepe lehet a kreativitás és az érzelemszabályozás fejlődésében.

A valódi kérdés ezért az, hogy a képernyő mennyi más, hasznos tevékenységtől fosztja meg a gyermeket és a szülőket. A közös játékban, az olvasásban, a mozgásban, a beszélgetésben az együtt töltött idő a legfontosabb. Különös jelentőséggel bírt Nagy Péter kérdésfelvetése azzal kapcsolatban, hogy egyre több fiatal tekint beszélgetőtársként a különböző chatbotokra. Miért érinti ennyire mélyen a gyermeket, ha valaki – akár egy gép – meghallgatja őt?