Államalapításunk ünnepének különösen jelentős helyszíne Székesfehérvár. Első királyunkat, Istvánt 1083-ban itt avatták szentté, 1938-ban pedig a székesfehérvári országgyűlés emelte nemzeti ünneppé augusztus 20-át. A város és a Fejér Vármegyei Önkormányzat közgyűlése hagyományosan ezen a napon tartja közös ünnepi ülését. Az alkalmon azokról is megemlékeznek, akik szolgálatukkal maradandóan hozzájárultak Székesfehérvár közösségének gyarapodásához.

A Szent István téren rendezett ünnepség résztvevőit Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke köszöntötte, majd Cser-Palkovics András polgármester mondott beszédet. Ezt követően adták át a Székesfehérvár Önkormányzata által alapított elismeréseket, köztük a Steinbach Józsefnek odaítélt Székesfehérvár Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet.

Az ünnepi közgyűlésen felolvasott méltatás szerint Steinbach József életútját a hídépítés, a teológiai munka és az ökumenikus párbeszéd határozza meg. Egyházi vezetői szolgálatának egyik legfontosabb törekvése az egység munkálása: az egyházon belüli feszültségek csillapítása, a testvéri közösség erősítése és a konszenzust kereső párbeszéd helyreállítása. A püspök – aki a Balatonalmádi-Balatonfűzfői Református Társegyházközség lelkipásztora is – Székesfehérvár reformátusságának és a felekezetek közötti együttműködés helyi ügyének elkötelezett támogatója. A város református közössége szervezeti, lelki és anyagi kérdésekben egyaránt bizalommal fordulhatott hozzá.

A dinamikusan gyarapodó megyeszékhelyen több mint kétszáz éve szolgálnak reformátusok. A közösség mára a Dunántúli Református Egyházkerület egyik legnépesebb református központjává vált. Székesfehérváron jelenleg három gyülekezetben folyik szolgálat: a Székesfehérvár-Belvárosi és a Budai Úti Református Egyházközségben, valamint a legfiatalabb közösségben, a Maroshegyi Református Missziói Egyházközségben. A reformátusság jelenléte túlmutat a gyülekezetek falain: óvodát és iskolát tart fenn, közösségi és kulturális alkalmaival pedig évről évre a város szélesebb közösségét is megszólítja.

Steinbach József püspökként is figyelemmel kíséri e gyülekezetek életét és szolgálatát. Támogatása hozzájárult ahhoz, hogy a székesfehérvári reformátusság számbeli gyarapodásával együtt intézményeiben, közösségi jelenlétében és szolgálati lehetőségeiben is megerősödhessen. A hozzá fordulók nemcsak egyházi vezetőként, hanem lelkipásztorként is számíthattak segítségére.

Székesfehérváron hosszú ideje eleven a felekezetek közötti testvéri kapcsolat. Ennek egyik legfontosabb, rendszeresen visszatérő alkalma az ökumenikus imahét, amelyen a református, római katolikus, evangélikus és baptista közösségek a város különböző templomaiban tartanak istentiszteleteket és közös imádságokat. Steinbach József rendszeres szolgáló résztvevője ezeknek az alkalmaknak.

Állandó fővédnöke a két évtizede megrendezett Ökumenikus Adventi Jótékonysági Estnek is, és számos más évközi eseményen szolgálatával, jelenlétével erősíti a felekezetek együttműködését.

A közgyűlés 336/2026. (VII. 1.) határozatával a Székesfehérvár hitéletében végzett kiemelkedő munkáját ismerte el. A kitüntetés olyan szolgálat előtt tiszteleg, amely nem csupán intézményeket és közösségeket segít, hanem kapcsolatokat teremt: református gyülekezetek között, különböző felekezetek tagjai között, valamint az egyház és a város között. Steinbach József püspöki szolgálatában az egység nem elvont gondolat, hanem újra és újra vállalt feladat: egymás meghallgatása, a közös alapok keresése és kitartó munkálkodás mindazért, ami összeköt.