Néha az ember nagyon fél. Iszonyúan. Halálosan. Lehet, hogy veled is előfordult, hogy valamitől nagyon megrettentél. Például ha hatalmas vihar támadt, dörgött, villámlott, és te azt se tudtad, mi fog történni. Mi lesz, ha belecsap a villám a házba? Vagy a vihar elviszi a háztetőt? De akkor bejön apa vagy anya, és megnyugtat, hogy minden rendben. A vihar hamarosan elmúlik, és reggelre kisüt a nap.

Attól még jobban megijedhet az ember, ha rábíznak valamit, és nem tudja teljesíteni. Mondjuk, ha az a feladatod, hogy gondozd a papagájodat. Nem bonyolult, de mi történik, ha egy napon, amikor a kalitkáját takarítod, huss, kirepül a szobába? És hiába keresed, nem találod sehol. Nagyon szomorú vagy, és félsz, mit fognak szólni a szüleid. Talán még büntetést is kapsz, mert gondatlan voltál. De amikor anyukádék megérkeznek, megnyugtatnak: nincs semmi baj. Minden rendben lesz, és együtt megkeresitek a kis szökevényt.

A félelem bizony erős érzelem. Az ember gyomra összeszorul, talán még a lába is remegni kezd, a homloka lüktet. Sokszor olyan erős, hogy az ember gondolkodni sem tud, hanem valami butaságot követ el.

Így volt ezzel a filippi börtönőr is. Pált és Szilászt bezárták a börtönbe, mert Isten Igéjét hirdették, és ez felforgatta a város nyugalmát. A legbelső, legsötétebb cellába kerültek, lábukat fabilincsbe, kalodába zárták. Éjfél körül, amikor a legtöbben már aludtak, Pál és Szilász imádkozott. Sőt, énekeltek! Dicséreteket énekeltek Istennek ott, a sötét cellában. A többi fogoly meg hallgatta őket.

Aztán hirtelen földrengés támadt. Olyan erős, hogy megrendültek a börtön alapjai. Az ajtók mind kinyíltak. A láncok leestek mindenkiről.

A börtönőr felébredt. Kirohant, és látta, hogy a börtön ajtói nyitva állnak. Azt hitte, mindenki elszökött. Iszonyú félelem fogta el. Hiszen ő az életével felel a foglyokért. Ha megszöktek, őt halálra ítélik. Nem! Ezt nem várja meg! Kihúzta a kardját, hogy beledőljön, mert azt hitte, mindennek vége.

Ekkor Pál hangosan kiáltott a sötétben:

– Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!

A börtönőr nem akart hinni a fülének. Lámpát kerített, és remegve nézett be a cellába. Pál, Szilász, a többi fogoly – mind ott voltak. Senki sem szökött meg.

A börtönőr térdre esett. Rájött, hogy itt valami sokkal nagyobb dolog történt puszta földrengésnél. Megkérdezte Páltól, mit kell tennie, hogy megmeneküljön az örök haláltól. Hogy üdvözüljön.

Pálék pedig így válaszoltak:

– Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!

Azután beszéltek neki Jézusról. A börtönőr pedig befogadta őket a házába, megmosta a sebeiket, ennivalót adott nekik. Aztán az egész háza népével együtt megkeresztelkedett. (Az apostolok cselekedetei 16. fejezete alapján.)